Befelé fordulásból kitárulkozás

A Rovás Polgári Társulás központja 1999-től 2004-ig Szepsiben volt, ahol megalakították a Rovás Városi Galériát. 2004 januárjától a kassai Thália Színházzal kötöttek együttműködési szerződést, azóta a Márai Stúdió lett a Rovás központja. A „címváltoztatás” remélhetőleg negatív kihatással nem lesz a Rovásra, de Szabó Ottótól, a társulás elnökétől mindenekelőtt azt kérdeztem, miért kellett megtenniük ezt a lépést.

Úgy érzem, az a fél évtized, ami a Rovást Szepsihez kötötte, nem volt hiábavaló. A semmiből hoztuk létre a galériát, művészettörténeti és közművelődési előadássorozatainkkal pedig olyan szellemi pezsgést indítottunk be, ami itt korábban nem volt jellemző. Sajnos a város vezetése nem tudatosította, hogy milyen értékfelmutatásra vagyunk képesek, s mivel a további munkánkhoz nem kaptunk kellő támogatást, jobbnak láttuk a továbbiakban kassai székhellyel folytatni tevékenységünket.

Kiket megcéloznak meg elsősorban?

Leginkább az értelmiséget, hiszen ezzel a réteggel bánik legmostohábban a társadalom. A média, a kultúra a tömegekre épít, a középszerűt népszerűsíti. A felszín káprázata butít el szinte mindenkit. A mélyreható, lényegre törő, nyugodt bölcsességet, a csillapíthatatlan vágyódást a szép és jó után alig találni meg néhány emberben.

Megfogalmazható egy mondatban, mi a fontos a Rovásnak?

Talán igen. Nem a „tömeg”, nem a „sok”, nem a „változó”, hanem az „állandó” a fontos és értékes. Ezt kell felismerni, megérteni, mert az ezekre épülő cselekvés és magatartás lehet tartalmas, ez lehet előrevivő. Értékteremtő, konstruktív hozzáállás a világhoz – talán ezt lehetne kategorikus imperatívuszként megnevezni, amennyiben szükséges...

A 2004-es esztendő milyen év volt ez a Rovás számára?

Annak ellenére, hogy nem tudtuk teljes egészében kibontakoztatni, amit szerettünk volna, nem volt rossz ez az esztendő. Igaz, a gondokból bőven kijutott, de mi azt tartjuk, hogy a probléma a megoldások keresésére ösztönöz. A Thália Színházban és a Márai Stúdióban – a pénztelenség ellenére – csináltunk néhány kiállítást, aminek jó visszhangja volt. Kassán – és a hozzá tartozó kerületben – a magyarok között is vannak olyan egyéniségek, akik a színházművészetben, a zene- és táncművészetben, de az irodalomban is alkotó munkára képesek. A Rovás alapbázisát a képzőművészek jelentik, de mi szeretnénk valami fészekmeleget teremteni e társművészetek képviselői számára is. Ennek az alapjait egy rendezvényekhez kötött művészkávéház működtetése jelentheti, a terv lassan, de biztosan körvonalazódik. Szükségünk van rá nekünk is és a színháznak is, de a kibontakozását erőltetni nem akarjuk. Ebben az évben a körülmények inkább befelé fordulásra késztettek bennünket, aminek valójában örülünk is, hiszen több bennsőséges találkozót, a szó eredeti értelmében vett szimpóziumot rendeztünk hol egy műteremben, hol egy családi házban vagy kertben. Ezeken a kiváló hangulatú szakmai megbeszéléseken jutottunk el ahhoz is, hogy ebből a befelé fordulásból kitárulkozás lehessen, ha az interneten megnyitjuk a Rovás virtuális galériáját.

Ez még csak ötlet, vagy már eldöntött tény?

Októberben a döntés megszületett, az egyik tagunk pedig már meg is tervezte, minden bizonynyal e hónap folyamán felkerül a szerverre, és akkor bemutathatjuk a virtuális galériánkat.

Egy virtuális galéria esetében viszont nincs szükség a kiállítás hagyományos megnyitására. Nem kár azért, hogy ez a hangulati elem elvész?

Nem vész el, mert úgy tervezzük, hogy a kiállítás megnyitását a művész műtermében vagy otthonában tartjuk, akkor, amikor elkészül egy-egy kollekcióval. A helyszínen művészettörténész értékeli a műtárgyakat, jelen vannak a meghívott újságírók, a fotósok és a barátok. A virtuális galériába csak a verniszázs után kerül fel a teljes dokumentum. A képzőművészet rovaton belül ha a „kiállítás” fejezetre kattintunk, megjelennek a kiállított művek kiváló digitális minőségben és nagy felbontásban a címekkel, méretekkel együtt, ugyanígy a méltató szöveg, a művész életrajza és egyéb, a munkásságával kapcsolatos medializált anyag is, tehát interjúk, elmélkedések. Ha a kiállítás bezár, az archívumba kerül a fotóanyag és az írott anyag rövidített változta. Szeretném elmondani, hogy a Rovás Virtuális Galériájának a képzőművészeten kívül még három rovata – egyéb művészetek, közélet, társadalomtudományok – lesz. Talán azt is megjegyezném még, úgy akarunk nyitni a világ felé, hogy elzárkózunk a kicsinyesség, az irigység, a képmutatás folyton bizonyítékokat követelő cinizmusa elől. A Rovás Virtuális galéria az értő elme előtt szeretné szélesre tárni a galéria képzeletbeli kapuját, mert szentenciának tartjuk, hogy a műalkotás igazi értelmét csak akkor kapja meg, ha befogadóra talál. Ha a célkitűzéseink jó visszhangra találnak, a Kárpátok Eurorégió képzőművészei számára is szeretnénk a jövőben egy hasonló virtuális galériát nyitni. Kassa a Rovás révén ilyen szempontból művészeti központ lehet.