Az ostyát a tanító sütötte, az almaszegés visszatérített a helyes útra

A megyei fenntartású múzeum dolgozóitól megtudtuk, ünnepekig még három érsekújvári alapiskola alsó tagozatos tanulói vesznek részt az ünnepváró kézműves foglalkozásokon. Jövő héten a Czuczor Gergely Alapiskola magyar tanulóit várják az alkotóműhelybe, hogy karácsonyi díszeket készítsenek.

Családi alkotóműhely

Szombaton családi ünnepváró foglalkozást tartanak a Thain János Múzeumban, melynek résztvevői szintén megtekinthetik A karácsony megnyilvánulásai kiállítást, amelyen ünnepi terítésű vidéki tisztaszobát láthatnak, ahol még a mennyezeti gerendán lóg a feldíszített fenyőfa. Az asztal alatt széna van, hogy a kisded megpihenhessen, sok helyen szentképet is tettek mellé. Ezt a szalmát később az állatok alá vetették, hogy egészségesek legyenek. Betlehemet, faragott szobrokat és a Szent családot ábrázoló fametszetet csodálhatunk meg a múzeumban. Az ünnepváró kiállítást régi képeslapok bemutatása teszi teljessé, amelynek többségén magyar felirat szerepel, szép számmal akadnak köztük egyházi témájúak. A mai gyerekek számára már az is különleges, hogy egykor képeslapot küldtek egymásnak ünnepekkor a rokonok, barátok, kedves ismerősök különféle jókívánságokkal. A múzeumban néprajzi előadást is tartottak az érsekújvári térségbeli hagyományokról.

A hónap műtárgya

Nem véletlenül esett a Thain János Múzeum dolgozóinak a választása a hónap műtárgyára, ezúttal Štefan Linter, Disznóölés című olajfestményét választották, amely 1969-ból való. A helyi képzőművész alkotása a múzeum tájékoztatása szerint 1972-ben került a gyűjteményükbe.

„A disznó szétszedésekor a gyerekeket arra utasították, hogy nevessenek, mert akkor nagy lesz a szalonna. Az első disznóӧléses ételként a gyorsan elkészített belsőségeket tálalták fel, az agyvelőt vagy a hagymán sült májat, azután pálinkát ittak. A bӧllér folytatta a hús és a belsőségek porciózását, amelyeket az udvaron felállított katlanba tettek fel főni. Ebből készült a hurka és a disznósajt, a megmosott bélbe tӧltӧtték a hurkát és a kolbászt. A húst szétválogatták, egy részét füstӧlni vitték, egy részét a kolbászba tették. A nyers húst a hideg kamrába tették a fӧldre, vagy leengedték a kútba”

– tudtuk meg a múzeumban.

Ropogós ostya mindenkinek

Az érsekújvári térségben rendszerint a helyi tanító gondoskodott arról, hogy egyetlen ünnepi asztalról se hiányozzon az ostya. Mária Škrabáková, az ünnepváró kiállítás kurátora, a múzeum dolgozója elárulta, hogy már hetekkel az ostyasütés előtt az iskola tanulói összegyűjtötték a családoktól a gabonát. Ha volt malom a faluban, a lisztet a molnár adományozta, és a helyi asszonyok adták a vajat és a tojást. Vizes, cukros, diós ostyát sütött a tanító.

„A 20. század 40-es éveiben még a jószágnak is sütöttek petrezselymes ostyát. A tanulók kosarakban, a karácsonyt megelőző napon hordták szét az ostyát és mendikáltak. A jókívánságokért pénzt és élelmiszert kaptak cserébe. A mézes ostyát a jó családi kapcsolatokért, a fokhagymát a jó egészség megőrzéséért fogyasztották”

– tudtuk meg a néprajzostól. Csak a polgári házakban volt karácsonfa a 20. század elején Érsekújvárban, később ez a szokás elterjedt a parasztházakban is. Dióval, almával, mézeskaláccsal és papírfüzérrel díszítették a fát, és akinek nem volt pénze fenyőre, az cserepes virágot díszített fel. Ajándék nem igazán került a fa alá, általában a gyerekek gyümölcsöt és cipőt kaptak ajándékba. Az ünnepi asztal mellől a gazdasszonynak nem szabadott felkelni, mert akkor nem tojtak volna a tyúkjai. Az almaszegés fontos szokás volt, minden családtag kapott egy gerezdet, hogy ha tévútra térne, jussanak eszébe azok, akikkel elfogyasztotta az almát, és megtalálja a helyes utat. A hónap műtárgyát és a karácsonyra hangolódást segítő néprajzi kiállítást keddtől péntekig 8-tól 17 óráig, szombaton 9-től 13 óráig tekinthetik meg az érdeklődők.