Az ország egyik legrégebbi kőhídja

A kutatások szerint Lelesz gótikus hídja, ez a hasított andezitkőből mesteri módon rakott, sok évszázad áradásait, hadi eseményeit túlélő híd valamikor a 14. században épülhetett, építtetése minden bizonnyal Lelesz másik, igen jeles műemlékegyüttesével, a kolostorral is kapcsolatban áll.

Építészeti kis remek

A kolostorok föld- és erdőbirtokaik, valamint a helyi jövedelmek mellett a vizek szabdalta vidéken vám és árumegállítási jogaikból, hídpénz szedéséből tartották fenn magukat. A leleszi kolostorhoz közeli Szent Gotthárd híd is ilyen híd lehetett. Az építmény hetven méter hosszú, nagyjából öt méter széles, vagyis két szekérnyomnyi szélességű, négy boltíves, mindkét végén enyhén szélesített felhajtójú építészeti műemlék. Építőanyaga a közeli Királyhelmec fölé magasodó dombság vulkanikus eredetű szürke andezitje, amelyet lapos darabokra hasítottak az egykori hídépítő mesterek, és szárazon rakták egymásra, külön kötőanyag használata nélkül. A boltívek elosztása és az egykori mederben nyugvóvaskostámpillérekigennagy terhelhetőségről tanúskodnak. Az elmúlt hét évszázad alatt sem háborúk, sem árvizek nem tudtak komolyabb kárt okozni a hídban.

Karbantartását a község végzi, állapota kiváló, egyelőre csak néhány kilazult andezitdarab kívánkozik vissza a helyére, ezeket az apró hibákat remélhetőleg hamarosan kijavítják.

A híd névadója

A Lelesz melletti gótikus kőhíd Szent Gotthárd nevét viseli, s a források szerint a messzi Alsó-Európa szerte ismert szent tiszteletét a 19. század elején, egészen pontosan 1802-ben Csehországból újra idetelepedett premontrei barátok hozták magukkal, ők nevezve el a híres szentről a hidat. A cseh barátok a korábban II. József által felszámolt rend helyére költöztek be, és a helyiek számára új hagyományt népszerűsítettek, Szent Gotthárd mellett Nepomuki Szent János kultuszát is elterjesztették. A két szent szobra a források szerint egészen 1848-ig díszítette a hidat, hogy hová tűntek s mi lett velük, azt nem tudni. A falu központjában ma is van egy Nepomuki Szent János-szobor, de a helyiek úgy tudják, ez az alkotás már újabb keletű. Visszatérve a híd névadójához, Szent Gotthárdhoz, róla azt lehet tudni, hogy AlsóBajorországban, Reichersdorfban született, a niederalteichi bencés rendi apátságban tanult, és a források szerint alig 16 évesen már annak apátjává választották. 1022-ben II. Henrik német római császár Hildelsheim egyházmegye püspökének nevezte ki, aki az egyház és a rendi élet megreformálásán dolgozott. Gotthárdot nagy templomépítőként is tisztelik, egyházmegyéjében harminc új templom épült működése alatt. Azt tartják róla a krónikák, hogy elmélyült szerzetesi életet élt, de bölcs derűje mindig beragyogta a környezetét. Korábban Bajorország legnagyobb építőjének és pedagógusának tartották Szent Gotthárdot, aki 1038-ban, püspöki székhelyén hunyt el, az akkori viszonyokhoz képest igen magas kort, 77-78 évet élt meg. II. Ince pápa avatta szentté, tiszteletére lakhelyén bazilikát emeltek, végső nyughelye a hildelsheimi dóm kriptájában található. Tiszteletét egész Európában a bencés és a cisztercita rendek terjesztették el, így került el neve Leleszre is, ahol hidat neveztek el róla.