Az írásról mint szenvedélyről és munkáról

A feketenyéki Király Anikónak az év végén jelent meg a nyolcadik kötete. A 2023-as év elmondása alapján nem volt egyszerű, két könyvet is kiadott, a januárt így több pihenéssel és kevesebb munkával töltötte, de máris a következő kötetén dolgozik, ami várhatóan nyáron jelenik meg.

Milyen könyvei jelentek meg 2023-ban?

A kettő közül az egyik nagyon új volt nekem, mert eddig főleg ifjúsági regényeket írtam, ez pedig a fiatalabb korosztálynak szól, a címe Balatoni sellő. Műfaja történelmi fikció, vagyis nem annyira tinis, inkább a klasszikusok, a pöttyös, csíkos könyvek hangulatát idézi. A történet Balatonfüreden játszódik az 1870-es években, megjelenik benne Jókai Mór, az Anna-bál és más történelmi események, valamint nyomozás bonyolítja a történetet. A másik a Mamusz, bejgli, szerelem a kiadó kérésére készült a legelső könyvem, a Strand, papucs, szerelem folytatásaként, vagyis a nyári balatoni történet téli folytatása.

Miért visszatérő téma a Balaton?

Sok szép gyerekkori emlék köt a Balatonhoz, talán nem volt olyan nyár, hogy ne mentünk volna oda kirándulni legalább egy hétvégére. Egészen fura emlékek is megmaradtak bennem. Az egyik például, amikor egy idős, körülbelül 80 éves néni a járdán félpucéran napozott, vagy egy döglött hal, aminek cigit szúrtak a szájába. A Balatonnak egyszerre van két arca, az egyik a nagyon szép, a másik meg ez a pucér nénis-döglött halas, de ezzel együtt nagyon szeretem, ezért választottam az ifjúsági regények helyszínéül.

Saját történetek is megjelennek a könyvekben? Honnan veszi a témát?

Én ilyen kukkolós-fülelős vagyok, például kávézókban vagy a Balaton-parton hallgatom az embereket, hogy miről beszélgetnek, de zenehallgatás közben is megjelennek a fejemben történetek, a legjobb ötletek pedig zuhanyzás közben jönnek és este, amikor már lassan vége a napnak. Sosem voltam túl bátor gyerek és ember, ezért általában olyan dolgokat írok a történekekbe, amiket szívesen megcsinálnék, de nem merek, tehát a szereplők megcsinálják helyettem. Sok szereplőt mintázok valós karakterekről vagy helyszínekről. A Semmi pánik!-ban például több nyéki hangulat van, a könyvben is van bányató vagy játszótér a temető mellett. Fel lehet fedezni ezeket.

Fel lehet fedezni vagy magára is ismerhet valaki?

Remélem, hogy annyira nem voltam konkrét. Inkább a környezet és néhány szituáció ismerhető fel.

Hogy lett író?

Ez az egyetlen dolog, amihez értek. A gimnáziumban nem voltam túl jó tanuló, de írni nagyon jól tudtam, fogalmazásból is nagyon jó voltam, olvasni is nagyon szerettem. Elképzeltem, hogy milyen jó lenne, ha én is tudnék olyan történeteket adni az olvasóknak, amelyek végigkísérték a gyerekkoromat. Úgy gondoltam, az újságírás lesz a megfelelő szakma, amit tanulhatok, mert az közel van az íráshoz. Nagyon sok volt a közéleti, politikai téma, ami engem nem érdekelt, de közben megírtam az első kéziratomat, ami ellensúlyozta a számomra unalmas témákat. Így született a Strand, papucs, szerelem. Talán egy évig nézegettem, olvasgattam, mikor úgy gondoltam, talán érdemes lenne kiadót keresni. Mivel nálunk nincs ifjúsági könyvkiadó, ezért két magyarországi kiadónak küldtem el. Néhány hónappal később felkerestek és a könyvhétre ki is jött a könyv 2018-ban.

Ez volt az áttörés, egy folyamat indult el vele?

Igen. Szerencsére sikeres lett a könyv, és ezek után minden évben írtam egyet. A következő a Csak barátok? volt 2019-ben, amelyet a kiadó kért. Azért érdekes, mert két szereplő szemszögéből íródott. Csak ez volt a kiadó kikötése, az, hogy miről fog szólni a könyv, mindig én döntöm el. Abban az évben mesekönyvet is írtam, Mangalucával Kukkóniában címmel. 2020-ban jött ki a Semmi pánik!, amiből végül trilógia lett. További két része 2022-ben jelent meg Ne nézz vissza! és Jó a vége! címmel. Tavaly pedig a Balatoni sellő és a Mamusz, bejgli, szerelem készült. A Mangalucával Kukkóniában ugyancsak a kiadó ötlete volt, mert olyan mesekönyvet szerettek volna, amely bemutatja a környéket, az itt élő növényeket, állatokat, érdekes helyeket. A szöveghez a rajzokat is én készítettem, az írás mellett a rajzolás, festés a másik kedvenc időtöltésem.

Hol van nagyobb kereslet a könyvei iránt?

Magyarországon nagyobb az olvasóközönség és ott virágzik az ifjúsági irodalom hagyománya. Itthon talán a mesekönyvek és a fiatalabb tiniknek írt kötetek iránt nagyobb a kereslet. A környék alapiskoláiban már több könyvemet bemutattam, de leginkább a Mangaluca Kukkóniában címűt kérik, ha könyvbemutatóra hívnak. Mivel ez a Csallóközről szól, ezért Magyarországon nem annyira keresett. Ott jellemzően a könyvtárak ifjúsági részlege által működtetett könyvklubok szoktak találkozóra hívni.

Mit jelent az ön számára az írás?

Néha nagy stresszfaktor, főként, mikor közeleg a leadási határidő, egyébként nagyon szeretem, ezt másképp nem is lehet csinálni. Ez nem az a szakma, amivel milliomos lehet valaki, inkább szenvedély. Nem hiszem, hogy tudnék létezni az írás nélkül. Rengeteg történet kering a fejemben folyamatosan, megkönnyebbülés, ha ki tudom írni magamból, akár csak egy ötlet formájában, különben képtelen vagyok bármi mást csinálni. Általában a nyarakat Magyarországon töltöm, az ottlétre költöm azt a pénz, amit a könyvírással keresek. Az év többi részében itthon vagyok, cikkeket írok, képregényeket rajzolok, könyveket illusztrálok, tehát kreatív munkát végzek, mellette készülnek a könyvek.

Miből áll egy író napja?

Januárban kipihentem az előző évet, mert a két könyv megírása nagyon sok energiámat elvette, egy év alatt két könyvet nem írtam előtte. Nehéz itthon dolgozni, mert magamnak kell beosztani a tennivalókat, az időt. Hajlamos vagyok elpocsékolni az időmet, ezért szigorú napirendet írok magamnak. Korán kelek, reggel válaszolok az e-mailekre, elintézem az intézni valót és nekifogok írni vagy rajzolni. Leginkább korán reggel szeretek írni, amikor még nincsenek fölösleges dolgok rárakódva a gondolataimra, amiket napközben fölszedek. Amikor a sűrűjében vagyok, akkor négykor kelek és máris elkezdek írni, délután pedig rajzolok, azt úgy is lehet, ha közben mást csinálok. A kreatív munka hátránya, hogy nincs hétvége vagy szabadnap, ha elvállalok valamit, akkor muszáj csinálni. Addig volt laza flow-élményem az írásban, amíg csak magamnak írogattam, hobbiként. A határidő tud okozni egyfajta görcsöt, de ha leülök az íróasztalhoz, az mindig megnyugtat és újra előjön a flow-élmény. Ezt úgy lehet fenntartani, hogy kitűzöm az évi egy könyv megírását célként, amit tartani lehet. A tavalyi kettő azért is fárasztott el, mert nagyon rövid idő volt csak a pihenésre közöttük. Mindig nagyon beleélem magam a történetekbe, a szereplőket annyira közel érzem magamhoz, hogy szinte olyanok, mint a valós emberek, akiktől el kell búcsúzni. Ehhez idő kell. A szívem vágya, hogy életem végén kétpolcnyi saját könyvem legyen.

Hogyan lehet kipihenni az írást, hogyan kapcsolódik ki?

A rajzolás jó erre, még akkor is, ha megrendelésre történik. Sokat segít a mozgás, a séta és a zenehallgatás is. Ha befejezek egy könyvet, legalább egy hónapig nem tudok újba kezdeni, esetleg rövid történeteket, novellákat szoktam olyankor írni. Mindig van nálam jegyzetfüzet, amibe akár párbeszédeket vagy más töredékeket felírok. Ezeket később fel lehet használni. Régebben a telefonomba jegyzeteltem, de egyszer cserben hagyott, tönkrement, az összes jegyzet elveszett. Nem jó kiesni az írásból, mert utána nagyon nehéz újrakezdeni. Olyan, mint a vezetés. Az olvasás is segíti az írást, de csak akkor, amikor nem saját könyvön dolgozom, mert abba be tud zavarni, a szókincs végett azonban fontos. Amint kicsit több időt töltök az interneten, máris érződik a szókincsemen, az íráson.

Miket olvas?

Változó. Ifjúsági irodalmat, képeskönyveket, klasszikusokat, kortársakat. Bevallom őszintén, hogy az iskolai kötelezők traumatikus élményeket szereztek. Az olvasói válságból a képregények tudnak kimozdítani. Azon még nem is gondolkodtam el, mi a kedvenc műfajom. A versíráson kívül szeretnék mindenfélébe belekóstolni a jövőben, szeretnék felnőtteknek szóló könyvet is írni egyszer, de most úgy érzem, nagyon szép dolog a gyerekeknek és tiniknek írni, mert belőlük lesz a felnőtt olvasó. Ezt mindig szem előtt tartom.

Az olvasói válsághoz hasonlóan írói válság is van?

Van úgy, hogy azt érzem, nem fog menni, leülök a gép elé és nem tetszik semmi, amit leírok, dühös vagyok, hogy ez a mondat így nem jó, átírom. Már tudom, hogy ilyenkor kell kicsit otthagyni a munkát, mert egy hullámvölgy alján vagyok. Ahogy elmúlik ez az átmeneti nehézség, újra elolvasom, rájövök, hogy nem is olyan rossz. Olyan viszont még sosem fordult elő velem, hogy ne tudtam volna valamit írni. Nem szoktam sokszor átírni, javítgatni a szöveget. Inkább az okoz problémát, hogy elengedjem a történetet, mindig hozzá akarok tenni valamit, újra és újra bővíteném. A történetnek mindig tudom az elejét és a végét, közben pedig hagyom, hogy alakuljon valahogy, de a végén mégis úgy fejezzem be, ahogy elképzeltem. Minél többet foglalkozom a szereplőkkel, annál inkább életre kelnek és hoznak saját döntéseket, ami néha bosszantó tud lenni. Hozzájuk kell igazodnom, időnként lebeszélni őket arról, hogy bizonyos dolgokat megtegyenek. Kicsit amolyan tudathasadásos állapot ez. Ezért is kell a pihenő azután, ha elkészül egy könyv.

Min dolgozik most?

Írótársammal, Erdős Zsuzsával nemrég adtunk le egy közösen írt kéziratot, egy könnyed, kollégiumi fiatalokról szóló történetet, amelyet két szemszögből megközelítve írtunk. Még 2021-ben, a Covid-járvány idején kezdtük el, amikor kevesebb munkánk volt és tavaly decemberben adtuk le. Ahhoz képest, hogy csak fél könyvet kellett megírni, sokáig készült. A Balatoni sellő is olyan jól sikerült, hogy a kiadó ismét egy történelmi fikció megírására kért fel. A határidő május közepe, azon dolgozom most, hogy addigra elkészüljön.