Az égi jelre váró lovagok legendája

Ján Botto nyelvújítót, szlovák költőt két kisebb elbeszélő költemény megírására ihlette ez a hely, a Rimaszombattól északra, alig tizenkét kilométernyire lévő Magin vára.

Alsósziklás/

(Nižný Skálnik)

A helyet az év bármelyik időszakában érdemes meglátogatni, az itt épült kilátótoronyból a kilátás feledhetetlen, Királyhegytől a Kékestetőig, a Sátorhegytől a Liszec csúcsáig teljes a panoráma.

Hadsereg a föld alatt

Ján Botto egyik, a várról szóló versében, a Báj Maginhradu (Magin várának meséje) című művében egy több helyen is előforduló legenda motívumát írta meg. E szerint a várhegy alatti mélységben nemes lovagok felfegyverzett serege pihen készenlétben, várva a harcba küldő parancsot, amikor a világot kell majd megmenteniük. Minden évben egyszer, az Úr mennybemenetelének napján feláll a sereg s odajárul a hegy alatti lakhelyük közepén álló asztalhoz, amelyen kehely áll, abban Krisztus vére. S minden évben megtelik a kehely, amelyet a lovagok kiürítenek, majd ismét nyugovóra térnek. Ám ha egyszer a kehely nem telik meg többé, ez jelenti majd a harcra vonulás kezdetét. A másik Botto- vers egy, a várat védelmező fejedelemasszonyról szól, aki, hogy megtévessze a kiéheztetésre berendezkedett ostromló sereget, a várban lévő összes lisztet összeszedve hatalmas, kocsikeréknyi kenyeret süttetett, megmutatta az ellenségnek, mire az lógó orral felhagyott az ostrommal. Végül a várat mégis elfoglalták, a fejedelemasszony pedig, hogy marcona üldözőit félrevezesse, fordítva megpatkolt lovon vágtatott el a várból, így menekült meg a fogságtól. A legendákat ma egy kis meseösvény is bemutatja a Magin várába látogatóknak, az útvonal a közeljövőbe tovább bővül.

Szerény vártörténet

A Rima bal partján lévő Alsósziklás 1334-ben a kalocsai érsek tulajdonában volt, akinek jelentős kishonti birtokai voltak. A falu fölötti, mintegy 430-450 méter magas dombtető, amely Magin vára néven szerepel a térképeken, már ősidők óta lakott. Észak felől a domb legjobban védhető magaslatát szárazárkokkal sáncolták el, kisebb platót is kialakítottak itt egykor, de az szinte biztos, hogy kővár soha nem állt itt, inkább csak egy fából, földből kialakított erőd, melynek első építője a várhegyen talált lengyeli kultúra és bükki kultúra cserépleletei szerint a csiszolt kőkorszak vagy a kora rézkor embere lehetett. A régészeti terepbejáráskor emellett találtak még kora bronzkori és középkori cserepeket is. A helyet a 15. század elején valószínűleg a huszita hadak is ismerték, fából épített megfigyelőtornyuk is lehetett itt. Az viszont szinte biztos, hogy a 15. században végleg elpusztult erődített helynek soha nem volt nagyobb történelmi jelentősége, ezt az eddig fellelt források és a helyszínen talált leletek is bizonyítják. Magin várában eddig még nem volt részletes régészeti feltárás, amely pontosította volna a vár történetét, csupán terepbejárások voltak, és a kilátótorony építését megelőző kötelező ásatást végezték el. A föld alatt, teljes harckészültségben várakozó lovagi sereget ez a kutatás nem talált. Ha azonban egyszer az egész várdombot feltárják, biztosan sok érdekes leletre bukkannak, és számos fontos részlet kiderülhet a Rima völgyéről. A helyi civilek igen aktívak, néhány éve tizenkét méter magas kilátótornyot építettek ide, hozzávezető turistaösvényt, mellette mese tanösvényt alakítottak ki. A hely gyalog és kerékpárral is egész évben jól megközelíthető, télen kiváló sífutó terep, és a tájfotósok kedvelt helye is.