Anna kórházhoz kötött gyermekkora

Menyhei Annácska édesanyjával, családjával együtt örült az ajándékba kapott játékoknakCsuport István felvételeLekér. A négyéves Menyhei Anna élete nagy részét kórházban töltötte, két évvel ezelőtt ugyanis a jobb veséjén daganatot észleltek.

Azóta is hajnali három órakor keltik, amikor – havonta egyszer – mentőautóval vizsgálatra viszik Pozsonyba, a kramárei kórház onkológiai osztályára. Tizenkilenc éves édesanyja nem tarthat vele – neki a másik gyermekre, a hároméves Norbertre kell vigyáznia. Annácska ilyenkor nagymamája, Laki Anna ölében ülve tölti a háromórás utat a zselízi régióból utazó betegekkel telezsúfolt mentőben.

„A kislány nagyon örült, hogy óvodás lesz, mégis rendszeresen bepisilt. A két évvel ezelőtti, novemberi lévai, majd pozsonyi kivizsgálásokat követően kiderült, hogy jobb veséjén Wilms-tumort, rosszindulatú daganatot észleltek. December 5-én, négy kemoterápiás kezelés után megműtötték, később újabb négy erős dózist kapott” – emlékezett vissza a nagymama. Elmesélte, hogyan vágta le a kislány derékig érő szőke loknijait, mert Annácskának a kemoterápiás kezelések után teljesen kihullott a haja. A kislányt nem a hasán lévő huszonegy öltés bántotta, hanem sapkát kért karácsonyra, és ha látogatói érkeztek, szégyenkezve húzta a homlokára. A vízvezetékszerelő édesapa kétszer annyi munkát vállalt Léván, hogy ki tudják fizetni a nagymama kórházi ott-tartózkodását – éjjelenkénti 358 koronát – , valamint a kislány számára azóta nélkülözhetetlen gyógyszereket.

A nagymamának és unokájának közös erővel két iszonyatos hónapot, fájdalmas kivizsgálások és beavatkozások sorát kellett elviselnie. „A kemoterápiás kezelések óta számos melléktünettel küzdünk. A negyven fokos láz után szívritmuszavarok léptek fel, amire egy Concort nevű szívgyógyszert szed a mai napig. Gennyes mandulagyulladása, húgyhólyag-gyulladása, és a csökkenő ellenálló képességgel összefüggő számos más betegsége lett, ízületi fájdalmai miatt olykor alig bír lábra állni. Több mint egy évtizedig dolgoztam az egészségügyben, valamelyest értek az orvosi meghatározásokhoz. A nevelt fiam nem bírta tovább nézni a család és a kislány szenvedését, negyvenezer korona kölcsönt vett fel, ebből oldottuk meg az utazást, a vitaminok és a kislány számára szükséges, száz százalékos ananászlé vásárlását” – panaszolta könnyeivel küszködve a nagymama. A tavaly őszi urológiai műtét újabb tizenhatezer koronával terhelte a család költségvetését.

Hedvigtől, az édesanyától megtudtuk, kislányuk látogatásához néha a faluban kértek kölcsön autót, ami alkalmanként újabb 1500 koronájukba került. „Férjem tíz-tizenegy ezer koronás fizetése ellenére sem tudjuk anyagilag viselni a betegséggel járó újabb terheket. Az Annácskának ajánlott Aloe Vera készítmény, mely a daganatképződést gátolja, havonta ezerkétszáz koronába kerül. Az a biztosítótársaság, amelynél a kislányunknak biztosítása volt, nem segített, állítván, Annát nem érte baleset. Az onkológián felállított diagnózis alapján az orvosok szerint autót és egyéb más támogatást igényelhetnénk számára, de eddig semmit sem kaptunk. A férjem munkahelyén gyűjtést szerveztek, a rokonságtól is minden lehetséges segítséget megkaptunk” – mesélte hálával a hangjában, mégis végtelen szomorúsággal az édesanya. Szülei házában, egy szobában élnek férjével, a beteg kislánnyal és annak kistestvérével.

„Néni, a babám nagyon beteg! Én minden este kérem a jó Istent, gyógyítson meg engem, meg őt is, mert így nem járhatunk óvodába, és nincsenek barátaim sem!” – bújt hozzám a lekéri ház konyhájában Annácska. Tekintetében annyi szomorúság bujkált, hogy abból a négyéves gyermek elmúlt két évének minden fájdalmát kiolvashattam. Persze, azóta már büszke az új fürtjeire. Jól tudja, feburár 10-én újabb pozsonyi út – vérvétel, urológiai, ideggyógyászati kivizsgálások sorozata – vár rá, majd ugyanazon hónap 24-én műtétnek vetik alá. Az orvosok a kislány megmaradt fél veséjét szeretnék tökéletesen működőképessé tenni.

Érsekújvári fiókszerkesztőségünkbe – tervezett lekéri látogatásunk hírére – a helyi Czuczor Gergely Alapiskola alsó tagozatos tanulóitól és a Pavol Blaho utcai óvodát látogató gyermekek szüleitől több táska játék, kocka, képeskönyv, baba érkezett Annácska számára. A nagymama a Lekéren tett látogatásunk utáni napon felhívott, hogy elmondja, már nagyon régen nem látták ilyen boldognak a kislányt. Anna a sok izgalomtól ugyan alaposan elfáradt, de másnap is boldogan gondolt a gyerekekre, akik örömet szereztek neki.

A család – a lekéri önkormányzat egyszeri, ötezer koronás támogatása, majd két és félezer korona kölcsöne, továbbá valamennyi, a segítségükre siető rokon támogatása ellenére – komoly anyagi gondokkal küzd. Várják azok jelentkezését, akik hozzájárulnának a kislány folyamatos, fájdalomtól sem mentes gyógykezelésének fedezéséhez. Érdeklődni az édesanya telefonszámán lehet: Menyhei Hedvig, 0904/158 174. Az édesanya számlaszáma: Poštová banka, 13183491/6500.