A szoroskői műút tervezője

A Szoroskőn átvezető út, amely a Sajó völgyét a Torna-patak völgyével köti össze, fogalommá vált nem csak az autósok számára, de minden bizonnyal már építésének idején is. Nagy vállalkozás volt ez a maga idejében, amelyet Raisz Christian, vagy ismertebb nevén Reisz Keresztély tervezett. 155 éve, 1849-ben halt meg Körtvélyesen.

A szepes megyei születésű, toporci fiatalember bizonyára német ajkú szülők gyermeke volt, amire családi neve is utal, s a Christian magyaros változata.

Tanulmányait a pesti Mérnöki Intézetben végezte 1791-ben. Előbb kamarai mérnök, majd Gömör vármegye mérnöke, illetve főmérnöke lett. Az 1788–1804 közötti években számos Gömör vármegyei község térképét készítette el. A Király-féle atlasz egyik szerkesztője, majd 1807-től haláláig az Esterházy család uradalmi mérnöke. Reisz Gedeon, az unoka így emlékszik vissza nagyapjára egy 1890-ben kiadott, Aggtelekről szóló régi könyv jegyzetében: „Azon, ma már egészen kihalt eredeti magyar alakok egyike, kik alapos tudományos szakképzettség, sokoldalú, általános műveltség és elpusztíthatatlan derült kedéllyel koruk különösségeit és eredetiségét egyesítették magukba. Vannak még sokan az élők között, akik visszaemlékeznek a mindig derült kedélyű, szellemes, sokszor élces társalgású öregúrra, ki tősgyökeres magyar voltát nemcsak soha le nem vetett nemzeti viselettel, hanem hazáján s ennek élte alkonyán végveszélybe jutott nemzeti ügyén aggódva csüggő érdeklődéssel bizonyította be.” Bartolomaidesz László és Csokonai Vitéz Mihály jó barátja volt. Körtvélyesen halt meg 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétel napján.

Reisz Keresztély neve elsősorban a Baradla-barlanggal fonódott egybe örökre. Ő volt az első, aki rendkívül nagy gonddal és alapossággal, már 1881 nyarán kutatta és felmérte a barlang nagy részét. Térképét a Görög nevű bécsi térképkiadó már 1803-ban forgalomba hozta. Reisz Baradla térképének orosz feliratos változata 1815-ben Oroszországban is megjelent. Reisz és a magyar barlangkutatás ily módon már a múlt század első éveiben nemzetközi elismerést szerzett.

Egykor áldás, ma már átok

Az azonban már sokkal kevésbé ismert tény, hogy ő volt a tervezője és építésvezetője a Torna-völgyet Rozsnyóval összekötő szoroskői műútnak. Építésében számos külföldi, többnyire olasz vendégmunkás is részt vett, például robbantómesterek. Ma már természetes a megléte, bár cseppet sem kedvelt ez a hágó az autósok körében. Ami száz évvel ezelőtt még áldásnak és hatalmas eredménynek számított az útviszonyok fejlődésének tekintetében, ma már – az alig változott körülmények miatt – csak elégedetlenségre, félelemre és szitkozódásra ad okot. Ki ne félné és egyben ki ne elégelte volna már meg éppen ezt, a Kassa és Rozsnyó közötti, a mai napig is egyetlen, első osztályú kategóriába tartozó összekötő utat, amely a megléte óta, de főként a közlekedés gyors fejlődése óta anynyi emberéletet és balesetet követelt már.

A térképész meghúzta a vonalat

A Torna-völgyi és Bódva-völgyi községek között évszázadokon át pereskedés folyt, mivel nem tudtak megegyezni abban, hogy az Alsó-hegy fennsíkján, vagy ahogy a középkorban nevezték, a Torna-derékon hol húzódik a határ. A Torna-völgyi községek, Görgő és Méhész szerint övék a fennsík egészen annak déli pereméig és csak a Bódva-folyóra néző hegyoldal tartozik Komjátihoz, Nádaskához illetve Vendégihez. A több évszázados per végére végül Torna megye táblabírái tettek pontot, amikor 1813-ban és 1815-ben nagyjából a fennsík közepe táján húzták meg a Torna-völgyi és Bódva-völgyi községek között az új határt. Még álmukban sem gondoltak arra, hogy az ő tollukkal meghúzott határvonalból valaha Magyarország államhatára lesz. Ehhez a határmegjelöléshez Reisz Keresztély, az országos hírű tudós mérnök és térképész készített pompás térképmellékletet, aki akkor már az Esterházyak bódvaszilasi uradalmának mérnöke volt, és hosszú éveken át az uradalom központjában, Bódvaszilason élt és dolgozott, de szerteágazó családja révén szorosan kötődött Körtvélyeshez. Élete végén Körtvélyesen lakott az uradalmi kastélyban, népes családja körében. Az ő térképén nemcsak a vitatott határokat és a bíróság által meghúzott határvonalat tünteti fel, de egy sor tereptárgyat és helynevet is közöl.

Ami megmaradt belőle

Reisz Keresztély neve szerepel a református egyházi iratokban is, mivel egy ún. Raisz Alapot hozott létre, amelyből a helyi református egyház több mint 100 forinttal részesült. Sírja Körtvélyesen van, valaha a 13 főnyi családi sírhant vette körül, amelyek mára eggyé váltak a réttel. Az ő síremléke azonban áll. Anyaga vöröses homokkő, s a beleillesztett, finomra csiszolt szürke mészkőlapon a felirat még jól olvasható:

Itt alusszák örök álmukat Raisz Keresztély mérnök, a Szoroskő műút építője, sz. 1766. mh. 1849, és neje Szontagh Krisztina, leánya Rokfalusyné Raisz Vilma, Raisz Sándorné sz. Raisz Hermina Natália, utóbb Lükő Gézáné sz. 1816. nov. 10. mh. 1868. febr. 17., leányaival, Raisz Vilma, Raisz Irma és Lükő Mariskával Lükő Géza sz. 1822. jul. 24. mh. 1893. jun. 6. Béke lengjen nyugvó helyük felett!

Egyetlen kívánságát teljesítette az akkori egyház, miszerint sírját gondozzák, és kőfalkerítés vegye körül. A sírt körülvevő kőfal azonban mára már omladozik, a rendszerváltás után pedig egyik napról a másikra eltűnt a szép kovácsoltvas kerítés is, amely a kőfal tetején ékeskedett. Ma már csak bozót, gaz növi be a sírt, alig lehet rátalálni. Egyszer-kétszer ugyan a község, korábban pedig az alapiskola tanulói kitisztították, de már ennek is több éve. Pedig most, hogy évfordulója volt, illene egy kis figyelmet szentelni ennek a férfiúnak, aki olyat alkotott, ami a mai napig elengedhetetlenül szükséges mindennapi életünkben. Halvány reménysugárnak tűnik mégis, hogy a pár hónappal ezelőtt alakult Körtvélyes Polgári Társulás felkutatná a még ma is élő Reisz-utódokat, és remélhetőleg a sírt is rendszeresen ápolja majd.