A neogótika gyöngyszeme a falu közepén

A régi írásokban az szerepel, hogy a mai templom elődjét teljesen elbontották. A ma látható torony alapozásánál azonban megfigyelhető egy boltíves kis ajtó, amely feltételezhetően a régi altemplomba vezethetett. Érdemes lenne a legközelebbi renováláskor alaposabban megvizsgálni, még az is lehetséges, egy eredeti gótikus portált takar a vakolat, s ki tudja, mi rejtőzik a föld alatt.

Ki lehetett Alexandro?

Még az is lehet, hogy az első sajógömöri templom román kori volt, a gótika idején kibővített helyének padlózata alatt az első lelkésze nyugszik. Az 1218-ból származó okirat latinja szerint „Alexandro Gumuriensi archiadiaconus” nevének és címének említése az első hiteles adat a gömöri esperesség létéről, és ha lejegyezni fontosnak látták, tekintélyes személyisége lehetett korának. A királyi birtokban lévő település templomának létezését is igazolja az okirat. Arról, milyen lehetett ez az első templom, nincs tudomásunk. Mivel a környéken bőven van építésre használható kő, biztosan kőből lehetett. A falu megyeközponti szerepe miatt folyamatosan gyarapodott, valószínűleg a templomát is bővítették, és az új ízlés szerint gótikus stílusban építették meg. A hajót észak és dél felől hat-hat támpillérre támaszkodó boltív fedte be, a sokszögzáródású szentély a korai templomépítési szokásoknak megfelelően még keleti tájolású, az apszis ma is látható kerek nyílása az oltár fölötti rózsaablakra utalhat. Luther Márton, az ágostai evangélikusok követői 1615-től birtokosai a templomnak.

Mit látott Petőfi?

Amikor 1845-ben erre járt Petőfi Sándor, igen szokatlan dolgot látott a templom tornyának tetején, s ezt útirajzaiban le is jegyezte: „Gömörön megháltunk. Itt kettőt találtam, mi figyelmet érdemel; a torony és a temető. A torony tetején van kereszt, csillag és félhold… qu’est-ce que cela?” – mi akar ez lenni? Kár, hogy nem maradt meg ez a különleges hármas toronysisakdísz. Egyedülálló emléke lenne annak, hogyan változtak a vallások ezen a vidéken. Kezdetben a római katolikusok keresztje, majd az oszmánok hitének jelképe, a félhold, s végül az új vallás, az ágostai evangélikusok szimbóluma, a csillag került a toronyra? Nem ennyire misztikus a dolog. A katolikus lexikon szerint nem felekezetfüggő az ilyen összetett jelképrendszerű toronycsúcsdísz, és több helyen máig is gyakran előfordul. Petőfi azonban anno elcsodálkozott rajta és lejegyezte. Még az 1853-as nagy tűzvészt is átvészelte, de 1881-re már megroggyant, s a hívek a régi templom lebontása és új építése mellett döntöttek. A templomépítésről szóló írások szerint a régi templom mellett új alapokat ástak, ekkor „szekérnyi” csontváz került elő, a templom körül van a falu legrégebbi temetője, amelyet a 12–13. században már biztosan használtak. Védőfalat is húztak egykor a templom köré, ez is megszokott volt a hadak útján lévő településeken, ahol a szent hely refúgiumként, azaz menedékhelyként is szolgált. A védőfal fából ácsolt kapuján az 1710-es évszám olvasható. Az idén 135 éves templom építőinek neve is fennmaradt. Bakó Károly budapesti építész tervei alapján Peck András és Gothard János dobsinai építész végezte a munkát, „…az egyház adott az építkezéshez elegendő követ, téglát, fövenyt és fuvart”. A torony megerősítését 1868-ban végezte el Nagy József gömörpanyiti építész, aki „négy öllel magasította meg a falakat”, így a torony ma már 50 méternél is magasabb. Az írások szerint a torony a réginek alapjaira épült. Vagyis a már említett boltíves ajtó bizonyítottan régebbi a most álló falaknál. Talán egyszer sor kerül építészettörténeti vizsgálatára ennek az egyedülállóan szép neogótikus alkotásnak.