A laboránst magával ragadta a pékség illata

BALOGH CSABA

Felsőszeli. Az Észak-Szlovákiából származó Eva Staroňová több mint 17 éve került a Mátyusföldre. A kémiai laboránst magával ragadta a pékség illata, és folyamatosan új technológiákkal, finomságokkal kápráztatja el a vevőit.

Kémia és kenyérsütés

„Kémiai szakközépiskolába jártam, és az érettségi után a turócszentmártoni állami pékségben dolgoztam laboránsként. A beérkező nyersanyagok és bizonyos gyártási folyamatok ellenőrzése volt a feladatom” – kezdi a beszélgetést a rendkívül szerény, turócszentmártoni származású Eva Staroňová. Később Turócszentmártonban megismerkedett a férjével, az ő családjának már akkor péksége volt Felsőszeliben. A család tapasztalatok nélkül vágott bele 1992-ben a vállalkozásba az édesanya unszolására, aki élete végéig a pékségben dolgozott. „1996-ban, amikor idekerültem, a pékség melletti kis üzletben kezdtem dolgozni, kisegítettem a pékségben, de ugyanúgy kivettem a részem az irányításból, a szervezésből. 1998-ban új csarnokkal, raktárral bővítettük a pékséget. Ekkor nagyobb volt a kereslet, biztonsági és higiéniai szempontból is szerettünk volna minél inkább megfelelni a követelményeknek” – mondja Eva, aki miután Felsőszelibe jött férjhez, kitanulta a pékmesterséget. Több mint hét évvel ezelőtt, Eva anyósának halála után férje súlyos balesetet szenvedett, azóta Eva vezeti a családi vállalkozást. Nem is volt kérdés a folytatás, tovább kellett végezni a munkát. „Már az anyasági szabadság alatt is gyakran bejártam a kicsivel, nagyon szerettem itt lenni. Az óriási, turócszentmártoni pékségben mindenki csak bizonyos folyamatért volt felelős, itt nálunk minden termék átmegy az alkalmazottak kezén, ott mindent gépek végeztek. Most is rendkívül szeretem ezt a munkát, ami nagyon nehéz, különösen most, amikor az emberek jelentős része mindent egy helyen szeret megvásárolni, és a nagyobb üzletláncokat részesítik előnyben” – vázolja az aktuális piaci helyzetet Eva, aki a gyártásból is kiveszi a részét. Az új termékek bevezetésekor ő oktatja az alkalmazottakat, nemrég pozsonyi kiflit és házi rétest kezdtek sütni. Mint mondja, ezek a szívügyei, és nagyon szívesen csinálja, mindig úgy szervezi a munkáját, hogy ezek sütésénél mindig jelen tudjon lenni a családi üzemben. A pékségek is megérzik a válságot, az emberek már jobban megfontolják, mikor és mennyi pékárut vesznek. „A január, február és a nyári hónapok gyengébbek, ilyenkor kevesebbet sütünk. Az üzletláncok miatt csökkent a kifli fogyasztása, az emberek inkább ott veszik meg az akkor még meleg, illatos árut. A hónap végén kevesebb terméket vásárolnak, főleg édes kalácsokat” – osztja meg tapasztalatait a vállalkozónő.

Állandóan újítani kell

Eva, akinek nem kell bizonygatnia, mennyire szereti munkáját, tudja, hogy a pék mesterség rendkívül igényes. Nincsenek ünnepek, nem lehet lazítani, ha szeretnének a piacon maradni. „Folyamatosan újítani kell, új termékeken gondolkodunk, mindig igyekszünk újat kínálni a vevőknek. Célunk, hogy folyamatosan javítsuk termékeink minőségét, figyelembe véve a vevők észrevételeit, kéréseit. Csak így tudunk megmaradni a rendkívül telített piacon” – zárja le Eva. Jelenleg a tizenöt helyi alkalmazottat foglalkoztató pékségben nagyjából százféle terméket gyártanak, a hagyományos fehér kenyértől a teljes kiőrlésű pékárun át egészen a krumplis pogácsáig. A legkeresettebb áru a búza- és a rozskenyér, valamint a fonott kalács.