A giccsnek nem volt helye a fesztiválon

Jablonca. Az összes eddig megrendezett fesztivál közül ez utóbbi, a IV. Kézműves és Iparművészeti Fesztivál volt a legszínvonalasabb, amelyet a Péter-Pál napi búcsú alkalmával rendeztek Jabloncán. Pedig volt már olyan év is, hogy egy petákot sem kaptak, de túlélték. Sőt, akkor az alacsonyabb színvonal talán csak a kevesebb műsorszámban nyilvánult meg. Egy valamiből azonban nem engednek a szervezők a kezdetektől. Következetesen kiszorítják a giccsárusokat, s helyettük a kézművesek után kutatnak, akik még igazi értékeket kínálnak. A falu közepén gombamód nőttek ki a földből a sátrak, lettek gyorsan asztalok, székek, azokon szép szőttes terítők. Kihangosítás, nézőtér, muskátli és elkezdődhetett a vásár és a fesztivál. Megelevenedett az egyébként néptelen utca, nyüzsgő forgatag lett, sok színes áru, szikrázó napsütés, népzene, gyerekeknek játszóház, mézeskalácsillat, kolomp hangja... Igaz, a sörcsap valami miatt bedöglött, de miután megjavították, lassan visszapártoltak a helyi kocsmából a kliensek.

Már délután két óra körül egymás után érkeztek a fellépők autókon, autóbuszon, akik egymás kezébe adták a mikrofont és hatórás műsort produkáltak. A rozsnyói Búzavirág ezúttal is kitett magáért, nekik és a szintén rozsnyói Vesna párosnak a Haviar húzta a talpalávalót. Fergeteges komédia volt Gál Tamás komáromi színész és Kováts Marcell kassai zenész produkciója, a Helység kalapácsa. Az Ipoly-völgyéből, Lukanényéből érkezett citerazenekar csaknem fél óra hosszat játszott. A nap fő műsorszámát a nagyidai Ilosvai Selymes Péter táncegyüttes szolgáltatta. A palóc mesemondók elmondtak egy-egy szép palóc népmesét, ízesen, ahogy még a nagyszüleiktől hallották. Nem maradt el a tárogató hangja sem, és az olyannyira várt Krasznahorka büszke vára dallama sem, amellyel Kováts Marcell ajándékozta meg a közönséget. A napot a tornagörgői Csillagvirág nívódíjas falusi színjátszó csoport zárta legújabb darabjával. De amikor már mindenkit becsalogattak a terembe, egy kiállítást is megnyitottak. Jozef Peniaško emlékeztetett bennünket Elfelejtett vármegye című új fotósorozatával a hajdan volt Torna vármegyére. A Tornagörgőn otthonra lelt művész a jelentéktelent, az ósdit, a csúnyát, a romosat fotózta, s a képeken ezek mégis mind szépnek, romantikusnak, újnak és fontosnak tűnnek.

Mindent összevetve a szervezők elégedettek lehetnek. Nem csak az idei fesztivállal, hanem ennek kapcsán az eddig elvégzett munkával is. S ennek legfőbb bizonyítéka az a templom, amelyért négy évvel ezelőtt a rendezvényeket elindították. Az elgondolás az volt, hogy a fesztiválok során megtartott koncertek bevételét a helyi katolikus templom megmentésére fordítják. A pénz nem szaporodott nagyon, errefelé a közadakozást többször kell megszervezni. Szerencsére, két év után az önkormányzat is belátta, a kincs a falué, s kár volna, ha a szemük előtt omlana össze az 1867-ben épült katolikus templom. A nekiveselkedésnek egy Sapard-támogatás lett az eredménye, amelynek köszönhetően a megújult, impozáns épület már messziről üdvözli a falu felé közeledőt. A belső rekonstrukció után, szeptemberben szentelik fel a templomot.

A munka java elvégeztetett. Az oltár és oltárkép restaurálásának támogatását a Jablonca Polgári Társulás vállalta. Szeretnék, ha szeptemberben ez is új ruhájában pompázna a templomban.