A Galántai Könyvtár vendége volt Kerekes Vica

A Galántai Könyvtár tavaly szeptemberben indított rendezvénysorozatot Noémi és vendégei címmel, amelyben Récsei Noémi televíziós műsorvezető, újságíró különféle érdekes témákat boncolgat szakemberekkel, közéleti személyiségekkel. Az őszi sorozatban olyan témák kerültek terítékre, mint a digitális detox, a mesélés lélektana, a transzgenerációs traumák, a nők hátrányos megkülönböztetése vagy éppen az, hogy hogyan legyünk elég jó szülők. 

A második sorozat egy könnyű nyári programnak ígérkező beszélgetéssel indult Kerekes Vicával, de elhangzottak nagyon is komoly mondatok, a résztvevők értékes gondolatokkal térhettek haza. Récsei Noémi beszélgetőestjei eddig az Esterházy-kastély borozójában valósultak meg, most viszont a kastély udvarán, a fák hűvösében foglalhatott helyet a közönség. A színész elmondta, Fülekről, szülővárosából, a „magból” érkezett Galántára, arról a helyről, amely nagyon meghatározza. Szeretettel emlékezett vissza gyerekkorára, arra, hogy a szülei mindig támogatták, de hagyták kibontakozni, kereteket adtak, de belőle indultak ki, rábízták a döntéseket, ami azt eredményezte, hogy mindig mert dönteni és ma sem fél a döntésektől. Mint mondta, unatkozni is hagyták és merte jól érezni magát, nagyon sok tevékenységet kipróbálhatott, például a varrást, rajzolást, színjátszást, versmondást, járt zeneiskolába, néptáncra, zongorára. Hamar kiderült, hogy a színjátszás jól megy neki, van hozzá tehetsége, de annyira az élet természetes velejárójának tekintette, hogy sokáig nem tudta elképzelni, hogy ezért egyszer majd fizet valaki. Kifejtette, mennyire fontosnak tartotta, hogy a pozsonyi színművészeti főiskolára, és ne a budapestire járjon. 

„Nagyon fontosnak tartottam, hogy itt tanuljak, Szlovákiában. Beleszülettem ebbe a kétnyelvű állapotba, sőt, Csehszlovákiában születtem, tehát adott volt, hogy három nyelv birtokában vagyok, és volt bennem egyfajta dac is az akkori kormánypolitikával szemben, hogy akkor is megmutatkozzam szlovákiai magyarként és bebizonyítsam azt, hogy tudok érvényesülni Szlovákiában magyarként. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ha már kincsként megkaptuk a kétnyelvűséget, akkor használjuk ki és merítsünk belőle. Ez volt a döntésem egyik érve amellett, hogy Pozsonyban tanuljak, a másik pedig az, hogy nagyon emberközpontúnak hallottam az egyetemet” 

– fejtegette Kerekes Vica. Récsei Noémi felvetésére szóba került az online agresszió, amelyre a színművész úgy reagált, hogy az évek során megtanult ettől elhatárolódni, távol tartania magát tőle. Az agresszió szavai szerint nem saját maga miatt fáj neki, hanem azért, hogy egyáltalán valaki ki meri engedni az éterbe. A hiúsággal kapcsolatban úgy véli, nem szabad, hogy ez vezéreljen minket, mert azzal kiveszik belőlünk az alázat. A beszélgetésen szó esett az A csoport című különleges színházi darabról, amely egy önsegítő függő csoport történetét mutatja be. Kerekes Vica ezzel kapcsolatban a plasztikai műtétekről mint függőségről elmondta, károsnak tartja azt a narratívát, mely szerint csak akkor lehetünk sikeresek, ha „szépek, ropogósak, fiatalok” vagyunk, miközben a szépészeti beavatkozásokat vállalókban mindig súlyos ön- és testképzavar van. 

„Hogy gondoljuk azt, hogy a másik testét véleményezhetjük? Ez egy nagyon intim dolog, olyan sebeket tudunk egy-egy megjegyzéssel másokon ejteni, amelyek erős belső szorongáshoz vezethetnek. A gyermekkorban történő bántalmazások nem mindig csak a családtól erednek, hanem a gyermektársainktól is. Hatalmas szerepe van a családnak, fontos feladata, hogy jelen legyen a gyerek életében és ne hagyja, hogy a gyereknek később ön- és testképzavara legyen” 

– hangsúlyozta. Mivel a Galántai Könyvtár rendezvénysorozatának az is a célja, hogy könyveket ajánljon a közönségnek, a színész idézett egyik kedvenc könyvéből, Albert Soesman Tizenkét érzék című művéből egy rövid részletet. Ezzel azt szerette volna érzékeltetni, mennyire izgalmas és más, ha reggelente ébredés után nem azonnal a telefonunkért vagy a távirányítóért nyúlunk, hanem elkezdjük megfigyelni a minket körülvevő hangokat, illatokat, a bennünk lévő érzéseket, érzelmeket. Úgy érzi, számára minden nap egy újra megszületés, amiért hálát kell adni. Kerekes Vica beszélt még kedvenc költőiről, például Weöres Sándorról és Németh Zoltánról. Kiemelte, a mai világban sajnos gyakran szónokolnak olyanok, akik mögött nincs eredendő érték, mégis teret kapnak és nagyon bátrak. Mindenki arra biztatott, ahelyett hogy fenntartások nélkül elfogadja az agresszív, erőszakos emberek véleményét, végezzen kutatómunkát, hogy megtudja, milyen belső értékük van. 

„Azok az emberek, akik valóban gondolkodnak, nem kiabálnak, nem akarnak megnyilatkozni, meggyőzni a másikat a maguk igazáról. Van bennük valami higgadtság, nyugodtság, nem harsányak. Ilyenek az írók, költők is, saját magukat igazán és őszintén a saját alkotásukon keresztül élik meg. A mindennapi életben nincs szükségük arra, hogy lehengerlőek, rikácsolóak legyenek, hogy megvegyék a közönségüket” 

– magyarázta, hozzátéve, hogy a filozófia, az irodalom tud minket igazán edukálni és kiemelten fontos, hogy kritikusak legyünk, magunkkal és másokkal szemben is. Récsei Noémi a közönséget bevonva a beszélgetésbe kérdéseket tett fel a hallgatóságnak a színésznővel kapcsolatban, akik igen és nem feliratú kártyákkal válaszolhattak. A bő egyórás estet Kerekes Vica azzal zárta, a világ legegyszerűbb dolgai teszik elégedetté, például, ha beszélgethet, találkozhat emberekkel és nem zavarja őket az idő, ha a családjával jókat ehet vagy ha elviheti a keresztfiát úszótanfolyamra. A nézőket is arra biztatta, merjék egymást megölelni más emberekkel és kapcsolatot kialakítani.