Willy Messerschmitt – a levegő ura

OZOGÁNY ERNŐ

Az általa kidolgozott elveken alakult ki napjaink katonai és civil repülőgépipara, csakhogy a történelem úgy hozta, hogy korának legjobb vadászgépeivel a testvéri Szovjetunió ellen harcoltak a Luftwaffe pilótái. Arról viszont már kevesebb szó esik, hogy ugyanezt a géptípust a második világháború után Csehszlovákiában AVIA S-199 név alatt gyártották, első sorozatukkal pedig az újonnan alakult Izrael védte meg a fiatal zsidó állam szuverenitását.

Wilhelm Emil Messerschmitt száztíz évvel ezelőtt, 1898. június 26-án Majna-Frankfurtban született. A huszadik század első éveiben fordul a világ figyelme a repülés felé. A Wright fivérek kísérletei általános feltűnést keltenek, nyomukban kalandkedvelők, sőt kalandorok százai kezdenek repülő szerkezeteket készíteni. Közöttük volt a tizenötéves Willy Messerschmidt is, aki 1913-ban Friedrich Harth-al együtt egy S8 típusú vitorlázógépet szerkesztett, amely oly tökéletesre sikerült, hogy ezzel Harth felállította a vitorlázórepülés világcsúcsát.

1923-ban Messerschmitt megszerezte mérnöki oklevelét a müncheni műszaki egyetemen. Friss diplomásként megalapította családi vállalatát, a Messerchmitt Flugzeugbau-t, azon frissiben tervezett is egy repülőt, mellyel azonban tizenhét méteres magasságból lezuhant, aminek következtében a vállalat tönkrement, 1927-ben a Bayerische Flugzeugwerke felvásárolta. Főnökei viszont bíztak benne, ami meghozta gyümölcsét, hiszen 1926-ban megtervezte a világ első, teljesen fémborítású repülőgépét M–18 néven ami hamarosan forradalmat hozott a repülőgépiparba. 1934ben megtervezi a fémborítású Bf–108 (Taifun) turistagépet, amelylyel a berepülő pilóta 9075 méteres magassági világrekordot állít fel, ezt évtizedeken keresztül nem sikerül túlszárnyalni.

E tette felhívta rá a birodalmi kancellár, Hitler helyettesének, Rudolf Hessnek a figyelmét, aki megbízta egy fordulékony, gyors vadászgép megtervezésével a légierő számára. Messerschmitt hamarosan el is készíti a Bf–109-et, azt a repülőt, amely végül is Me–109-ként minden idők legnagyobb szériában gyártott géptípusa lett, összesen harmincötezer darabot gyártottak belőle. Az új típus univerzalitására jellemző, hogy egyaránt alkalmas volt kísérőgépnek, elfogó vadásznak, éjszakai vadásznak, felderítő gépnek és földi célpontok elleni támadásra. A pilóták egyszerűen bolondultak érte. Korának legkorszerűbb, konkurencia nélküli repülő szerkezete volt. Erre a legjobb példa minden idők legsikeresebb vadászpilótájának, Erich Hartmannak az esete, aki rövid pályafutása alatt – mindössze harminc hónapot töltött a levegőben – 352(!) szovjet vadászgépet lőtt le. Őt magát a szó hadászati értelmében egyszer sem sikerült lelőni, tekintve, hogy mind a tizennégy, találatot kapott Me–109-ét még súlyos sérülten is lehozta a földre, egyszer sem használta ejtőernyőjét.

A negyvenes évek folyamát Messerschmitt tovább folytatja repüléstechnikai kutatásait, ennek eredménye a világ első rakétamotor-meghajtású, farknélküli repülője, a Me–162B, amely lángcsóvája alapján a Komet (üstökös) nevet kapta, 1941-ben elsőként lépte túl az 1000 km/óra sebességhatárt.

A második világháborút követően az amerikaiak letartóztatják, elítélni viszont nem tudják, így szabadulván újra beindítja a termelést, ezúttal varrógépeket, bicikliket és motorkerékpárokat kezd gyártani. Repülőgépgyárát a háborús győztes Csehszlovákiába költöztetik, ahol a már említett AVIA S–199 néven gyártják az Me–109-et.

A háború után egy évtizeddel, 1955-ben válik Messerschmitt számára ismét lehetővé repülőgépek gyártása. Érzékeli, hogy egyre nagyobb a jelentősége a rakétagyártásnak. Ezen a területen is beható kutatásokat folytat. Nemcsak konstruktőrnek, de üzletembernek is a legkiválóbbak közé tartozott: rájött, ha tartani akarja az ütemet, szövetségesekre van szüksége. Ennek jegyében 1967-ben vállalata a Bölkow-val, majd két évvel később a Hamburger Flugzeugbau GmbH-val fuzionált, kialakítva ezzel a világ egyik legnagyobb ipari óriását, a Messerschmitt-Bölkow-Blohm GmbH-t, amely a gépipar legszélesebb területén működik. A sajátkezűleg levezényelt egyesítés után a 1970-ben a vállalatbirodalom tiszteletbeli elnökeként vonult nyugdíjba. 1978. szeptember 15-én, nyolcvanéves korábanhunyt el. Utóda nem lévén hatalmas vagyonát egy alapítványra hagyta, amely műemlékvédelemmel és űrkutatással foglalkozik.