Vivát! 70 éves Szilvássy József

Ez egy bevallottan személyes beszélgetés lesz. Tizenhét éve Szilvássy József volt az, aki az első tudósításaimat leközölte, majd állást ajánlott az Új Szóban. Mire beléptem, őt leváltották, de négy évvel később visszajött, és volt alkalmam megismerni őt főszerkesztőként. Bírtam a csípős humorát, tiszteltem a nagyvonalúságát, szerettem azt a régi vágású, alapos munkamódszert, amelyet még nem a hírverseny, hanem az információk megalapozottsága diktált. Azután is kapcsolatban maradtunk, hogy átigazoltam a Vasárnaphoz, tudtam, hogy figyeli, mit írok, mit írunk, mint ahogy mindig mindent számon tartott. Szilvássy József a napokban múlt 70 éves, de a szakmának nem mondott búcsút. Ma is a Népszabadság tudósítója, mert mint mondja, a vérbeli újságíró holtáig az marad.

Történelem-szlovák szakon végezett a Komenský Egyetemen, hogyan lett belőle újságíró? Milyen volt a legendás kulturális rovat? Átevezett a politikai vizekre, és főszerkesztő-helyettes lett. Miért? Volt benne aggodalom, hogy az Új Szót a kommunista pártot kiszolgáló lapként tartják számon az olvasók, és elpártolnak tőle? Mikor kezdték érzékelni, hogy a szabadságnak ára van? Váratlanul érte az elbocsátás? Miért a Pravda mellett döntött? Hogyan tudta feldolgozni, hogy harmincévi újságírói és nyolcévi főszerkesztői munka után menesztették? Észlelt megfogalmazható különbséget a magyarországi, szlovákiai magyar és a szlovák újságírás között? Voltak nagy csalódásai? A szlovákiai magyar pártok fejlődési pályájáról mit gondol? Mit csinál, amikor se nem ír, se nem olvas?

Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha az aktuális Vasárnapban elolvassák Vrabec Mária interjúját.