Újra Pozsonyé a híres Salvator patika épülete

A múlt héten Matúš Vallo pozsonyi főpolgármester egyebek mellett a Facebookon osztotta meg a jó hírt és örömét, hogy a Salvator patika épülete teljes egészében visszakerül a város tulajdonába. A 17. századból származó ház magántulajdonban levő felét (a másik fele eddig is a városé volt) ingatlancsere keretében sikerült megszerezni: a Forespo Helios 2. társaság az 50 százalékáért megkapja a város tulajdonában levő egyik nem lakáscélú épületet az Úri utcában, illetve a város eladja a társaságnak a régi, romos állapotban levő dévényi víztározó épületét, amelyre a pozsonyi vízművek sem tart igényt.

Ezzel a kissé bonyolult hátterű csereberével mindenesetre lehetőség nyílik a gyógyszertár gyönyörű épületének felújítására, amellyel történetének új szakasza kezdődik meg. A régiről is mondjunk pár mondatot, hiszen érdekes, és szorosan kapcsolódik Pozsony, az akkori szabad királyi város történelméhez.

Lippay György esztergomi érsek és Magyarország prímása 1655-ben alapította a jezsuita patikát, amelyet később, 1658-ban adománylevelével a jezsuita kollégiumnak adott.

Dr. Sági Erzsébet a Gyógyszerészet 1998-as júliusi-augusztusi kiadványában írt hosszabb cikket a neves jezsuita patikáról, amelynek „működésére sem a közönség részéről, sem a városi orvosok, sebészek részéről panasz nem volt”. Cikkében érdekes részletekre tér ki, és felsorolja az ott szolgálatot teljesítő jezsuita patikusok nevét, kezdve Udalricus Steidlertől (1655) egészen Carolus Paderig (1773).

„Az officina – írja Sági Erzsébet – 1727-ben új berendezést kapott. Az alapítási idő megjelenik az egyik polcsor tetején levő fából faragott, aranyozott oromdísszel körülölelt táblán. A mai bratislavai Salvátor patika officinájában látható, diófából készült bútorzat eredeti, azt 1775 évben 735 frt-ra értékelték, a hat márvány oroszlán által tartott táraasztal becsértéke ugyanakkor 173 frt, 30 krajcár volt. Ezek restaurált állapotban napjainkban is betöltik rendeltetésüket.” Betöltenék, ha el nem tűntek volna...

Értékeit megőrizve, a patikát néhányszor áthelyezték, míg az Úri utcában álló négyemeletes neoreneszánsz épületbe került. Ezt a házat 1894-ben emelték a gazdag pozsonyi patikus, Adler Rudolf elképzelései és tervei szerint, emeleti részében lakások voltak, vannak. A műemlék épület legszebb, legértékesebb része a homlokzatról lenéző, életnagyságú Megváltó szobra, Rigele Alajos gyönyörű alkotása.

Visszatérve a beltérhez: Jaroslav Závodský trencséni vállalkozó 1996-ban vásárolta meg a korábbi tulajdonosnőtől a 20 millió koronára felbecsültetett berendezést, s bár – mint mondta – felajánlotta a kulturális minisztériumnak, az állam nem vette meg, viszont az akkori főpolgármester óriási, állítólag évi 3 millió koronás adóra kötelezte, amit nem tudott fizetni. Závodský elkeseredésében vagy inkább dühében elszállíttatta a mozdítható berendezést.

„Kresánek kidobott Pozsonyból” – panaszolta a Sme szerint Závodský, aki a bútort trencsénteplici raktárába vitte. Évekig ott porosodott, félő volt, hogy eladják külföldre. Aztán, mintha elfelejtették volna, senki sem emlegette, kereste, senki sem beszélt róla egészen idén májusig, amikor a JOJ tévé híradós tudósításban számolt be arról, hogy az értékes, csaknem 400 éves berendezés gazdát cserélt. Jelenleg egy vágújhelyi műgyűjtő, Erik Kovács birtokában, helyileg pedig a vágúlyhelyi Salvator gyógyszertári múzeumban van, ahol minden úgy néz ki, mint az egykori pozsonyi patikában. A legapróbb részletekre, minden centiméterre figyeltek a múzeumi patika berendezésénél, hogy szakasztott mása legyen az eredetinek – persze az eredeti bútorral, amely még mindig remek állapotban van.

A pozsonyi műemlékvédelmisek szerint az egész kincset vissza kellene adni az igazi, a pozsonyi Salvator gyógyszertárnak.

Megszerzése bizony nehéz feladat lesz, de ahogy a vágújhelyi gyűjtő mondta az említett híradóban: semmi sem lehetetlen.