Csallóközaranyos községhez tartozik egy település, melyet Nagylélnek hívnak, s egy 1075-ből származó okirat Lél község néven emlékezik meg róla. Valamikor a garamszentbenedeki apátság tulajdona volt, később nemesek birtokolták.
Újra áll a kereszt
Csallóközaranyos községhez tartozik egy település, melyet Nagylélnek hívnak, s egy 1075-ből származó okirat Lél község néven emlékezik meg róla. Valamikor a garamszentbenedeki apátság tulajdona volt, később nemesek birtokolták. A községet, melynek temetője területén a Szent László-templom állt, a török háborúk idején felperzselték, lakói elmenekültek. Újraépüléséről Kis- és Nagylél néven egy 1434-ből származó okirat számol be. A két település időközben egyesült, majd rohamos fejlődésnek indult a nagybirtokosok révén. A temető mindig a legmagasabb ponton létesült, de a lerombolt templom helyén már csak egy kis kápolna épült, mely fokozatosan elromosodott. Helyére akácfából egy nagy Krisztus-fakeresztet állítottak, mely kb. 130 éven keresztül egészen az 1965-ös árvízig hirdette, hogy évszázadokon keresztül temetkezési hely volt ott. A temetőt, mivel teljesen a régi töltés tövében feküdt, a gát újraépítésekor 1967-ben szanálni kellett, azoknak a földi maradványait pedig, akiknek még voltak hozzátartozóik (45-50 személy), áthelyezték a csallóközaranyosi köztemetőbe.
A szanálást Bognár József léli lakos végezte, aki hogy a keresztet megmentse, szétszedte, és hazavitte abban bízva, hogy egykor visszakerül a temető helyére, és hirdeti az utókornak a sok száz megboldogult örök nyugvóhelyét. 1990-ben 92 éves korában ő is örökre eltávozott az élők sorából, de előtte még megkért, kísérjem tovább a kereszt sorsát. Én vállaltam. Nyolc évvel ezelőtt kínálkozott az első alkalom a kereszt sorsának rendezésére. Sajnos egy képviselő ellenszavazatán múlott, hogy nem kerülhetett vissza a helyére. Az indoklás, hogy a szanáláskor Csallóközaranyoson újratemették mindenki földi maradványát. Erre aztán összegyűjtöttem azoknak a névsorát, akik a nagyléli temetőben maradtak, köztük van öregapám, Szabados Károly, akit 1945-ben temettek el, 3 szlovák idénymunkás kislány, akik 1947-ben a Dunába fulladtak, a Karcsak család földi maradványai egy kriptában, mely teljes épségben megmaradt, egy 1848-as vitéz földi maradványai és azokéi, akiket több száz éven keresztül oda temettek.
A kitartó munka eredménnyel járt Hegedűs Sándor polgármesternek köszönhetően. A 2002-es tanácsülésen döntés született a terv megvalósításáról. Végre nekiláthattam a kereszt restaurálásának, amihez az anyagiakat a polgármesteri hivatal biztosította. A fizikai munkát én 81 évesen lelkesen végeztem, és megvalósítottam a 92 éves Bognár bácsi végakaratát. Végre újra áll régi pompájában a kereszt a régi temető helyén.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.