Tökös csajok, dögös dívák

Világnézet, meggyőződés, tudományos ismeretek – és mostanában ízlés – kérdése is, hogy ki mekkora, s milyenféle tisztelettel viseltetik Darwin evolúciós elmélete iránt. „Csaó...!” – köszön be „neki” például a népszerű magyar kereskedelmi csatorna népszerű műsorvezetője. A csoportos vetélkedő – melyben „két, versenyben álló csapat tagjai tehetik próbára bátorságukat, intelligenciájukat (?), humorérzéküket” – afféle abszolút kérdésekre keresi a könnyed és derűs választ, mint hogy „Miből tevődik össze az ideális emberi lény?”, vagy „Melyik típus a csúcsragadozó?” A hiszékeny néző pedig ismételten áltatja magát, hogy ez már tényleg az a műsor, amit direkt neki teremtenek szórakoz(tat)ásul, minden második szombaton. Belenéztem egyik-másik adásba, és igazat adtam az ötletgazdáknak, szerkesztőknek: Isten állatkertje sokkal „olyanabb”, mint amilyenről Charles Darwin 1859-es természeteskiválasztódás-elméletében beszámolt. Valóban sokkal nagyobb! És most elsősorban nem az erőltetett ellentétpárokra gondolok (a nagymellű nők kontra kismellűek vetélkedéséről még vannak – ha nem is méretarányos – emlékeim, de a nagy- és kisfarkú – már bocsánat! – férfiakéról sajna’ több más testrésszel, mondjuk az agy versenyeztetésével egyetemben alighanem lemaradtam), hanem arra, hogy megint azt látjuk, amit már annyiszor: képernyőre vágyódó emberek szisztematikus megalázását. Jó, ez egy ilyen kor. A szereplők vállalják, a nézők emésztik. Ha fölfordul a gyomor, ott a távirányító, át lehet kapcsolni a Filmmúzeumra vagy a szimplán természetfilmes Spektrumra. Ezen a ponton nem is egészen tudom, hogyan tovább, mert legutóbb „tökös és dögös csajok” léptek porondra a szegény Darwint posztumusz kihívó, majomemblémás produkcióban. Tudniillik tény, hogy a világon nem csupán a férfi-nő, tehát a vagy-vagy nemi identitásból fakadó rivalizálás létezik. Ez remélhetően senkinek sem újdonság, nekem is több bi- és homoszexuális ismerősöm, barátom van (és bizony előfordult már, hogy egymásnak panaszkodtunk magánéletünk különböző kudarcairól), de az is igaz, hogy a bizalom nem attól függ(ött), hogy mindketten a férfiak iránt vonzódunk. (Mielőtt belebonyolódnék, arról nem tudok, hogy leszbikus barátnőm is volna, ha pedig mégis, akkor nagyszerű ember, mert ezt soha nem éreztette velem...) Visszatérve a látványos tévéshow-ban szereplő „tökös csajokhoz”, azaz a transzvesztitákhoz (férfinak született, de nőként érző, nővé maszkírozott vagy átoperált emberek), és a nemük szexuális jegyeivel domborítani igyekvő „dögös csajokhoz”, hát elálmélkodtam, hogy több mint két órán át képesek voltak bizonygatni „ivarjegyeik” pozitívumait. Otthon vajon hányan pelenkáznak, mosogatnak, porszívóznak (nota bene: szedik ki önkezükkel a tükör előtt a szemöldöküket)? A pszichológusok szerint „legtöbben azért idegenkednek a férfias nőktől, a nőies férfiaktól, a homoszexuálisoktól, a transzvesztitáktól stb., mert már a létükkel megkérdőjelezik a világ gyermekkorunkban belénk szuggerált rendjét”. Nyilván így is van, de éppen ezért fölösleges és kártékony ily módon véleményt alkotni a másik másságáról. Szerintem például ma minden átlagos nő hitet tesz a nemi előítélet-mentesség mellett, amikor protestál a gyerek-konyha-munkahely háromszög ellen. (Az igazi röhej, hogy mint „ilyenek”, még mindig „rosszfajta” feministák vagyunk – a „jófajta” is mi vagyunk, persze, csak elegánsabb, européer kivitelben, mint a történelemben már annyiszor...) A tévés „tökösek” és „dögösek” optikája viszont csak a szexualitás sekélyes, noha kétségkívül izgató homályán át figyeli az emberi létet. A nemiség számukra a műköröm, a feszes bőr, a hibátlan csípő, a trendi hajszín, az évszaknak megfelelő smink, a szőrtelenítés, a konditeremben „beállított” bi- és tricepszek, a szálkásított izomcsoportok harmóniája, a formázott keblek, melyek nem engedelmeskednek sem a kornak, sem a gravitációnak. Látványban legalábbis. Utánakérdezhettem volna, hogy melyik tábor nyert, a „tökösök” vagy a „dögösök”. Nem különösebben érdekel. Szerintem emberi veszteségük minden nyereménynél nagyobb. Hogy egyvalami ismét bebizonyosodott? Igen, valóban csúcsragadozók vagyunk. De nemre való tekintet nélkül!