Téma: Elég, ha szlovákul tudunk?

Mindezt kipróbáltuk már, több-kevesebb sikerrel, és most mintha fogalmunk sem volna arról, merre tovább. Nem is lehet, mert bár az utóbbi években nem nőtt számottevően a magyar elsősök száma, nem tudjuk, hogy a kampányok nélkül mi volna a helyzet. Vajon nagyobb lett volna a fogyás, vagy az egész csak falra hányt borsó, legfeljebb azokat erősíti meggyőződésükben, akik úgyis eltökéltek? Egyáltalán érdemes-e mindenáron meggyőzni azokat, akiket a családjuk, barátaik, kollégáik, vélt vagy valódi érdekeik a szlovák iskola felé vonzanak, hogy aztán gyermekük minden kudarcáért a magyar iskolát tegyék felelőssé? És lehet-e a magyar kultúra gazdagságával, Adyval, József Attilával, hagyományainkkal, gyökereinkkel érvelni azoknak, akiknek a kultúrát a tévéműsor jelenti, soha nem olvasnak verseket, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy minden felmenőjük magyarnak vallotta magát?  Színvonallal, kényelemmel, lehetőségekkel is csábítanak-e, vagy az egyetlen erényük az, hogy anyanyelven oktatnak? Mikor kezdett gyökeret verni a fejekben az a tévhit, hogy szlovák iskolával könnyebben boldogul egy magyar gyerek? Meddig mehet el a harc a magyar gyerekekért? Mivel kampányol a bátorkeszi szlovák iskola magyar származású igazgatónője? Életveszélyben a vegyészhallgatók? Miért jó egy egyetemi oktatónak a diák megszégyenítése? Mennyire volt fontos a szlováknyelv-tudás? Tapasztalatait elmondja Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója, Németh Ilona professzor, képzőművész, a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem tanára és Kádasi Lajos professzor, genetikus, a Comenius Egyetem tanára. De sok más kérdésre is választ kapnak, ha elolvassák a Vasárnap már kapható számában Vrabec Mária riportját.