Sztárunk: Hirtling István

Az ő precizitásukat, szorgalmukat, munkabírásukat, szakmai alázatukat örökölve lubickol minden szerepében.Főleg, ha a figura, például egy megcsalt férj vagy egy rokonszenves csirkefogó a múlt század első feléből lép elénk.
„Nekem száz évvel ezelőtt folyt az életem – szoktam mondani, csak most érkeztem meg ide. Most végzem a dolgomat, most élvezem a családomat, a szakmámat, de igazából a száz évvel ezelőtti világ az én valóságos életterem. Amióta elszerződtem Székesfehérvárra, ezekben az években kotorászok az emlékek között. Hirtling őseim, a dédapám és a dédanyám ugyanis Székesfehérvárról származnak, ott születtek, és ott kötöttek házasságot, a nagyapám is onnan került fel Pestre, illetve előbb Soroksárra. Ezek a dolgok felnőtt fejjel mélyebben érintik az embert, jobban piszkálják a kíváncsiságát, amikor a múltban kutat – kezdi vallomását az ismert magyar színművész.

Milyen úton került Budapestről vidékre? Miért nem maradt az Új Színházban? Milyen szerepekben kamatoztatta eleganciáját? Miért nem érzi, hogy beskatulyázták volna? Hogy jellemezte őt Törőcsik Mari? Mit mond erre ő? Milyen volt a találkozása, közös filmszereplése Ralph Fiennes-szal? Hogy éli meg a maga százkilencvenkét centijét? Mi fér még az életébe a színház mellett? Mi az, amiben nem rá ütöttek a gyerekei? Sok más mellett ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha az aktuális Vasárnapban elolvassák Szabó G. László interjúját.