Szentté avatnák Rettegett Ivánt?

A pravoszláv egyházi vezető szerint a középkori egységes orosz birodalom megteremtőjének a lelkén több ezer ártatlan ember halála szárad, köztük Filip moszkvai metropolitáé. Ha Ivánt szentté avatnák, akkor Filipet kellene „szentteleníteni”, mert „nem lehet egyszerre tisztelni meggyilkoltakat és gyilkosokat” – vélekedett II. Alekszij, aki szerint a híres-hírhedt cár szentképeinek újbóli feltűnése nem más, mint „újabb kísérlet kételyeket ébreszteni a pravoszlávokban.”

IV. Iván, aki 1553 és 1584 között uralkodott, háromévesen lett moszkvai nagyherceg, majd 17 éves korától elsőként viselte a minden oroszok cárja címet. Fokozatosan építette ki abszolút hatalmát, amellyel először csak visszaszorította a nagyhatalmú arisztokrácia, a bojárok befolyását, majd 1570-71-ben tömegesen végeztette ki őket. Fokozódó paranoiája odáig fajult, hogy saját kezűleg megölte idősebbik fiát, végül elborult elmével halt meg.

Rettegett Iván kultusza a Szovjetunióban Sztálin idején erősödött meg. Szergej Prokofjev operát írt, Szergej Eizenstein, monumentális filmet készített a cárról, amelyben az erős kezű uralkodó – Nyikolaj Cserkaszov klasszikus alakításában – az egyszerű népre támaszkodik a velejükig gonosz bojárokkal szemben. (Mindezt néhány évvel a pártban, a hadseregben végrehajtott véres tisztogatások után vitték filmvászonra).

A film második részét azonban csak Sztálin halála után mutathatták be, mivel a generalisszimusz, aki kimondatlanul is a cár „reinkarnációjának” tekintette magát, nem tudott azonosulni a lelki válságba jutó uralkodó ábrázolásával.