Svéd népszavazás előtt

Keményen megdolgoznak a havi 16 000 svéd koronás (kb. 1700 euro) fizetésért a svéd népszavazás alkalmi munkásai. A heti 40 órás munkaidő rájuk nem vonatkozik. Éjjel-nappal, alkonyatban és pitymallatban kivezényelhetők plakátokat ragasztani, lámpavasakra és kerítésekre erősíteni. A szellemi kampánymunkások ugyanannyi fizetésért 5-ös csoportokban megszállnak egy-egy teret vagy utcasarkot és élőszóval, nyomtatványokkal győzködnek délután 4-kor, munka után vagy hajnali 4-kor, diszkó után.

Mivel hat parlamenti párt van és csak két válasz lehetséges, szokatlan szövetkezések keletkeztek. A kormányon levő Szociáldemokrata Párt a polgári Néppárttal (liberális), Kereszténydemokratákkal és Mérsékeltekkel (konzervatív középpárt) váll, váll mellett viaskodnak az euró bevezetéséért. A nemzeti valuta megtartásáért harcol a Vänsterpartiet („balpárt”, amely jó néhány évvel ezelőtt törölte a kommunista szót a nevéből), valamint a Környezet-párt (Zöldek) és a Center-párt (falusi agrárpárt). De minden párton belül mélyek a repedések. Göran Persson miniszterelnök nem tudta elhallgattatni saját gazdasági miniszterét Leif Pagrotskyt, aki a kormány népszerű személyisége.

A Svenska Dagbladetben hét orvosprofesszor figyelmeztet, hogy az euro bevezetése a svédek egészségét fenyegetné. Az EMU-n kívüli országok sokkal többet költenek a jóléti szolgáltatásokra, mint például az egészségügy, a fogyatékosoknak és az öregeknek nyújtott szolgáltatások. Erre a válasz: az euró bevezetése után is lehet folytatni tradicionális svéd jóléti politikát.

Stockholm belvárosában sétálva egy jól ismert, raccsoló hang keltette fel az érdeklődésemet: Carl Bildt tartott beszédet, aki nemzetközileg mint az ENSZ békeközvetítője vált ismertté. A Mérsékeltek egykori vezetője, volt miniszterelnök arról beszélt, hogy az euró a béke garanciája. Amikor a Bosznia és Szerbia közötti békén dolgozott, az egyik legelső tennivalója az volt, hogy a mindkét fél által elfogadott pénzt vezesse be. Amint ez sikerült, a bosnyákok és szerbek tudtak egymástól vásárolni, elkezdtek egymással beszélni. Szerinte akkor is az euróra kellene szavazni, ha ez gazdasági hátrányokkal járna. De szerencsére nem kell a gazdasági és a politikai előnyök között választani: az „igen” egyszerre jelenti mindkettőt.

Ez pedig a svéd jólétet fenyegeti. Ha Svédország most nemmel szavaz, Európa perifériájára kerül, és kénytelen lesz mégis az euróhoz igazodni. A hatás egyirányú lesz: Svédország elveszíti befolyását.

Stockholm, 2003. szeptember