Spórolás és gatyamadzag

Arról szólt a tévében nemrég egy kisriport, hogy Szlovákiában az emberek keveset takarékoskodnak. A bankbetétek nem hogy nem nőnek, évről évre csökkennek. Illusztrálásképpen a riporter megszólított néhány járókelőt az utcán, s megkérdezte tőlük, félre tudnak-e tenni havonta valamit. A válaszok felettébb érdekesek voltak, ellenkeztek ugyanis a riport céljával, vagyis a spórolási lehetőségek csökkenésének bizonyításával. Az egyik nyugdíjas hölgy például azt felelte a riporter kérdésére, hogy havonta kétezer koronát tesz félre a nyugdíjából. Egy másik, ötven év körüli, havonta ötezer koronát rak a bankba. S a harmadik megkérdezett, egy úriember azt felelte, ő nemrég tért haza Nyugatról, ahol évekig élt és dolgozott, így neki nincsenek anyagi gondjai, takarékoskodási gondjai meg pláne nincsenek.

A rendező alighanem elfelejtett szólni a riporternek, mi is a téma valójában, mert az biztos, hogy aki ezt csinálta, nem volt vele tisztában, miként szólt a híradás bevezető szövege. Hiszen ha tisztában lett volna, olyan alanyokat kérdez, akik arról beszélnek, hogy egy fillért se képesek félrerakni, mivelhogy az is kevés a megélhetéshez, ami van (a divat szerint sokan felelnének így azok közül is, akik egyébként egész jól élnek). Persze, biztos vagyok benne, hogy a negatív válaszokból valójában sokkal több volt, csak éppen a rendező a végére azt is elfelejtette, miről is készít végeredményben műsort. ĺgy aztán a tévénéző csak kapkodhatta a fejét, s törheti azóta is, hogy akkor most mi van. Takarékoskodó nép vagyunk-e, vagy csökkennek a bankbetétek?

Ha kutyasétáltató szomszédomat kérdezték volna, ő is a bőségben élők táborát gazdagította volna. Minden hónap közepe táján elmondja nekem, hogy megint bement a bankba, s bevitte a nyugdíját. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy akkor miből él, s ő lelkesen elmesélte, hogy két lánya Kanadában telepedett le, ők küldenek neki pénzt a megélhetésre. De azt se tudja mind elfogyasztani, abból is megtakarít valamit, és a harmadik, idehaza élő lányának is ad belőle, pedig a nővérei neki is küldenek. Örülök, hogy ezt a szomszédomat mégsem vették kameravégre, mert sokak kedélyét felborzolta volna tán. Megjegyzem, hacsak tehetem, magam is iszkolok előle.

De az is szerencse ám, hogy nem engem kérdezett a riporter! Mert én is mondtam volna valami nyugtalanítót. Elmondtam volna, hogy én is szinte mindennap elteszek a használaton kívüli teáskannába egy ezrest. Persze, azt is hozzá kell tennem, hogy másnap aztán ki is veszem, s föl vagyok háborodva, ha csak egyet találok benne. Mert mindennap meg vagyok róla győződve, hogy legalább kettőt tettem már bele. De még soha nem sikerült jól megsaccolnom a teáskanna tartalmát. Valahogy mindig kevesebb a valóság. Elalvás előtt arról szoktam ábrándozni, hogy egyszer az általam berakott egy darab ezres helyett kettőt találok benne. Hogy elkezd fiadzani az én takarékkannám.