Sírba vitt csángómagyar értékek

A folklórkedvelők Zoli bácsija az évek során nemcsak gyűjteni járt a Csángóföldre, hanem tanítani is. Közel a nyolcvanhoz hogyan tekint vissza?

Lészpeden egy évet és három hónapot tanítottam, a második évben pedig, amikor jött a beiskolázás, a központi igazgató beosztott engem Fundulespezire – ott románok voltak. Mondtam neki, oda nem megyek. Nekem az a feladatom, hogy meggyőzzem a magyar gyerekeket, szülőket, hogy magyar iskolába menjenek, illetve oda küldjék gyerekeiket. Abban az évben két párhuzamos első osztályunk volt. (Engem ott ért az 56-os forradalom, de lehet, hogy jobb is volt, mert talán én is megjártam volna, mint sokan mások.)

Lészpeden akkor magyar iskola volt?

... és a bákói tanítóképzősök oda jártak gyakorló tanításra. Lészpeden magyar mise is volt, Györgyina páter hajlandó volt magyarul is prédikálni. Egy alkalommal úgy történt, hogy az éjféli mise karácsonykor románul lett volna – egyszer volt magyarul, egyszer románul. Volt egy öreg, Fehér Józsi bácsi, sántikálva, botjával bement Györgyina páterhez, és azt mondta: „Tisztelendő úr, ha azt akarja, hogy a glória az égig érjen, csinálja magyarul az éjjeli misét!” Magyarul csinálta. Sajnos, át is helyezték egy északi csángó faluba, ahol az emberek már nem beszéltek magyarul. Tehát magyar mise is volt Lészpeden, a környékről is sokan jöttek. Sajnos, 56 után jött a szorítás. Körülbelül hetven I–IV. osztályos iskola működött Moldvában, amikor beindult Lészpeden a magyar iskola, nyolcvan első osztályos volt. Olyan falu is volt, ahol soha nem volt sem román, sem magyar iskola, ezekben előbb lett magyar iskola, mint román. De olyat is láttunk Jagamassal, hogy bementünk egy házhoz, körbenéztünk, se lámpa, se ágy, egy üst felakasztva a tűzhely fölé – középkori állapotok uralkodtak még akkor. Gyalog mentünk át Bogdánfalvára Vándor János bácsival, egy hónapon keresztül tizennégy faluba. Lábnikra szekérrel mentünk, akkor még nem volt buszjárat, az út körülbelül negyven kilométer. Ott kezdtem gyűjtögetni. ĺgy jött létre a Világszárnya című meséskötetem.

A szép élményeket biztosan kevésbé szépek is váltották...

Kifogtam egy népszámlálást, ahol anélkül, hogy megkérdezték volna az embereket, automatikusan beírták, hogy román. Volt olyan ember, aki románul sem tudott, mégis beírták, hogy román. Akkor feltettem a kérdezőbiztosnak a kérdést, szeret-e románul beszélni. Azt mondta, igen. „Én is szeretek magyarul beszélni – válaszoltam –, ez az én anyanyelvem, számomra a legdrágább a világon. Gondolom, büszke rá, hogy román. Én is büszke vagyok, hogy magyar vagyok, tisztelem, becsülöm a maga kultúráját, vallását, nyelvét. Nem kérek nagyobb tiszteletet, csak amennyit tőlem kap, és addig a pillanatig, amíg a jogaimat követelem, nem lehetek sem nacionalista, sem soviniszta. Attól a pillanattól, hogy csúfot űzök a mások nyelvéből, kultúrájából, akkor igen – és ezt teszik maguk.”

Atadták-e az idősek gyermekeiknek az értékes hagyományokat?

Nem nagyon adták át a gyerekeknek, szinte mindent magukkal vittek a sírba. 1990–98 között volt a legborzasztóbb periódus, akkor haltak meg azok az adatközlők, akik az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején születtek. Nyolc évig tilos volt bemennem Moldvába, Luca néninek is meg volt tiltva nyolc évig, hogy kimenjen falujából, Bálint Erzsi néni pedig, amikor a Securitate vallatta, azt válaszolta, ő nem tud románul, tolmácsot kellett hívni neki. Van egy Kájoni Cantionaléja, és amikor bemegyünk, az összes éneket felvesszük tőle, mert élőben már nem nagyon tudják. Kikopott a templomból a magyar, latin ének, csak a román megy.

A 80-as, 90-es években fellángolt a táncházmozgalom, de mára mintha lankadt volna...

Ez nem így van. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, sőt, Európa határait is. Ez a mozgalom nem szervezetten, hanem spontán terjed, és az egész magyar világ ifjúságát ez tartja össze. Nemcsak a magyart, hanem a nem magyart is. A zene és a tánc a legjobban érthető nyelv. Nem véletlen, hogy nálunk ilyen nagy sikerük van a táncháztáboroknak, és például a válaszútin rengeteg a külföldi. Nálunk a nyáron hét tábor volt, körülbelül háromszázan jönnek el a nemzetközi táborba, de nincsenek problémák, a román falubeliek is alig várják. Helyi táncokat tanítunk, románt, magyart és cigányt is.

Mennyire sajátítják el a fiatalok a népdalokat? Tovább is adhatják?

Jól elsajátítják, a baj csak az, hogy nincs népdaloktatás az iskolákban. Egy ilyen táborban az idén harminc népdalt tanítottunk, de nem két-három versszakost, hanem nyolc-tízest, szép, régi stílusú dalokat. Voltak moldvai gyerekek is nálunk, a táborban, tőlük is tanulunk, őket is tanítjuk.

Nemrég egy Bákóban tartott konferencián az előadók többsége, valamint a moldvai katolikus egyház vezetősége továbbra is elfogadhatatlannak tartotta az ottani csángók azon igényét, hogy magyar nyelven hallgathassanak misét, és magyarul énekelhessenek egyházi énekeket.

Szellemi genocídium folyik itt. Tulajdonképpen évszázados politikája a Vatikánnak, hogy megtörje a görögkeleti egyház egységét, ezért elrománosítja a moldvai magyarokat és a bukovinai lengyeleket.

Néhány fiatal öt évvel ezelőtt elkezdte a csángó programot, az alternatív magyar nyelvű oktatást. Mennyire tűnik ez hatékonynak?

Elég nehezen megy. Itt az kellene, hogy megengedjék a magyar iskolát, de a hatóságok anynyira merevek, hogy ez lehetetlen. Az RMDSZ későn lépett ebben az ügyben – közvetlenül a forradalom után kellett volna.

Néprajzosként mit tartana helyes lépésnek akár a politikum, akár a civil szféra részéről?

A civil szervezetek indíthatnának minél több tanfolyamot. Szerintem az iskolában kell kezdeni. Az emberek meg vannak félemlítve, nem merik vállalni a magyarságukat, nem úgy, mint a Mezőségen. A mezőségi magyar, még ha nem tud is magyarul, vállalja magyarságát, magyar iskolába íratja a gyermekét. Megnézhetjük a válaszúti iskolát – olyan gyerekek jöttek, akik nem tudtak magyarul. Itt, sajnos, nem merik – a Securitate még mindig dolgozik. Itt van Nyisztor Tinka, de nincs, ki felvállalja a védelmünket. Ha nem szűntek volna meg a magyar iskolák, most lenne egy moldvai magyar értelmiségi réteg.

Reménykedik abban, hogy az új európai biztos közbenjár majd a csángók ügyében? Hiszen ő is finn, akárcsak Tytti Isohookana Asunmaa aszszony, aki évekkel ezelőtt a csángó-jelentést az Európai Tanácshoz eljuttatta.

Nem tudom. Az ellenzék itt is keményen működik. Öt könyv is megjelent, amellyel bizonyítják, hogy a csángók nem magyarok. Annak idején írtam a nunciusnak, hogy én még egy román nyelvű csángó népzenei gyűjtést nem láttam – magyart viszont annál többet. A legszebb magyar vallásos és világi szövegek a csángóktól kerültek ki.