Senki sem tudja, hogy milyen lesz az új világrend

A szeptember 11-i terrortámadások és az afganisztáni háború a globalizáció első politikai válságát jelentik. Egyúttal egy olyan korszak kezdetét is, melyből egyelőre hiányzik a szervező elv. Senki sem tudja, hogy milyen lesz az új világrend – nyilatkozta Zaki Laidi francia politológus. A párizsi Nemzetközi Tanulmányok és Kutatások Központjának kutatója, a párizsi Politikatudományi Intézet tanára lesz az első előadója annak a heti rendszerességgel jelentkező konferenciasorozatnak, amelyet január 15-től indított a budapesti Francia Intézet A világ szeptember 11-e után címmel.Mennyiben lehet globalizációs okokra visszavezetni a szeptember 11-i eseményeket?

A globalizáció az elmúlt években gazdasági krízist váltott ki, rávilágított a szociális ellentmondásokra, politikai válságot azonban nem eredményezett. Szeptember 11. az első olyan politikai konfrontáció, amely nem két ország, hanem a világ legerősebb állama és egy nem állami szerveződés összecsapását hozta. A globalizáció politikai kísérőjelensége, hogy az államok és a piaci erők mellett egyre több szereplő jelenik meg a nemzetközi színtéren. További új elem, hogy a modern kori történelemben a szeptember 11-i az első támadás, amely a déli félteke országából kiindulva az északi félteke államát éri az utóbbi területén.A merényletsorozat, illetve az afganisztáni háború jelenti-e egy új világrend kezdetét, egy olyan világrendét, amely minden eddiginél nyilvánvalóbb amerikai-nyugati fölényt hoz?

A globalizáció első politikai válságából nem következik, hogy új világrend lenne kialakulóban. Emlékezetes, hogy az 1991-es Öbölháború idején is új világrendet emlegettek. Ma senki sem beszél ilyesmiről, mivel senki sem tudja, hogy milyen az új világrend. A fő téma a terrorizmus elleni harc, erre azonban nem lehet semmiféle államközi rendszert felépíteni. Egy biztos: az 1989-től, a berlini fal leomlásától számított átmeneti korszak véget ért.

A globalizáció az északi és a déli félteke között egyre mélyebb szakadékot teremt. Ezt is figyelembe véve észlelhetők-e civilizációs konfliktus nyomai a szeptember 11-ét követő háborúban?

Nem hiszek a civilizációk közötti összecsapásban. Egyik civilizáció sem homogén, a kulturális szempontokat sem érzem erősebbnek a politikainál. Ne felejtsük el: az USA nem az iszlám ellen visel háborút, és az iszlám világ is politikai kérdésekben – például az izraeli–palesztin konfliktusban – kerül szembe az Egyesült Államokkal. A szélsőséges iszlamizmus pedig nem a Nyugat és az iszlám világ közötti probléma, hanem sokkal inkább magáé az iszlám világé.Visszatérve a hiányzó világrendre: úgy tűnik, Amerika a terrorizmus elleni háborúval, a „vagy velünk, vagy ellenünk” elvvel próbálja megvalósítani a saját globalizációs világrendjét.

Az Egyesült Államok a globalizációt lényegében saját felségterületének tekinti. A globalizáció azonban számos olyan kérdést hozott a felszínre – például a klíma- és környezetvédelemben vagy a nemzetközi jog változásaképpen a Nemzetközi Büntetőbíróság intézményével –, amelyek kikerülnek az Egyesült Államok ellenőrzése alól. S amint ezek az egész nemzetközi közösséget érintő kérdések Amerika érdekei ellen szólnak, az USA ellenáll. Pontosabban egyoldalú, unilaterális politikával reagál. Az unilateralizmus azonban nem lehet az új világrend szervező ereje. Ellenkezőleg, lassítja egy új, multilaterális világrend kialakítását.Pedig szeptember 11. után úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok változtat egyoldalú politikáján.

A világ túlértékelte szeptember 11-ét. A pánikba esett Amerika először más államok együttműködését kereste. Nem sok kellett ahhoz, hogy az amerikaiak rájöjjenek: maguk is el tudják végezni a munkát, s katonai-technológia fölényükre támaszkodva nyomban visszatértek az unilaterális politikához. Ez meglehetősen nyugtalanító, mivel azt mutatja, hogy az USA semmit sem tanult a történtekből. A legnagyobb problémát az amerikai társadalomnak a világ többi részével szembeni viszonya jelenti. Miközben az USA domináns erő a világban, úgy gondolja, kívül áll e világon. Az amerikai felfogás lényegében egy ponton változott meg, nevezetesen abban, hogy megszűnt a külső sérthetetlenség mítosza.A Világkereskedelmi Központ elleni támadást sokan a neoliberalizmus katasztrófaszerű végeként értékelték.

Az ilyen felfogás az intellektuális felszínesség kategóriájába tartozik. Az amerikaiak a biztonsági kérdéseket mindig is a piaci tényezőktől függetlenül kezelték. A Bush-kormány belpolitikája változatlan, vagyis a magas jövedelműeknek kedvező adócsökkentésre, a szociális kiadások lefaragására összpontosít. A neoliberális felfogást senki és semmi sem kérdőjelezi meg Amerikában.Szeptember 11. után szembetűnő jelenség Oroszország felértékelődése. Moszkva látványos visszatérése a nemzetközi színre meglehetősen nyugtalanítja a kelet-közép-európai térséget.

Közép-Európa a kezdetekben úgy gondolta, hogy az afganisztáni háború egyáltalán nem érinti. A globalizáció azonban másként működik. Oroszország megerősödése nem feltétlenül a legjobb hír a kelet-közép-európai országok számára. Különösen, hogy újra felmelegítik Oroszország esetleges NATO-tagságát. A kelet-közép-európai államok a NATO-tagsággal elsősorban Moszkvával szembeni biztonsági garanciákat kerestek. E stratégiai változások nyomán a kelet-közép-európai országok számára az európai uniós csatlakozás jóval nagyobb politikai jelentőséget nyer. A jövő egyik nagy kérdése, hogy Európa képes lesz-e igazi politikai hatalommá válni. Európa azonban nem kíván a világ csendőre lenni, birodalmi ambícióit is felélte már a XIX. században. Európa leginkább nyugalmat akar saját háza táján. Aminek persze szintén megvan a maga ára.

Párizs, 2002. január