Rövid jellemrajz a gesztusainkból

Lagymatag és agresszív kézfogás, feszengő vagy éppen hányaveti ülés, félszeg vagy tolakodó üdvözlési forma – megannyi áruló jel belső énünkről. És persze arról is: tisztában vagyunk-e azzal, hogy mi illik az adott közegben? Vannak viselkedési normák, íratlan szabályok. Minél szélesebb kultúrkörben mozgunk, annál inkább célszerű ismerni a viselkedés normáit, s e szerint cselekedni.

Példaként kiindulhatunk a gesztusokból. A déli országok lakóira jellemzőbb az élénk kar-, kéz- és fejmozgás. Míg a latin népeknél ez a taglejtés percenként meghaladhatja a kétszázat, addig a hűvös finneknél legfeljebb tíz ilyen mozdulatot látunk percenként. Angliában a beszéd folytatására ösztönzi partnerét, aki hallgatás közben bólogat, viszont a sűrű bólogatással azt jelezzük, hogy mi is szeretnénk végre szóhoz jutni. Az ülés módja is sokat vall a jó modorról. Nőnek nem illik sem keresztbetett, sem szétvetett lábbal ülni, igaz, férfitól sem elegáns ez a hányaveti magatartás, s a térden keresztbevetett láb sem.

Az üdvözlés, a köszönés számos módozata közül a kézfogás, kézcsók, arc megcsókolása okozhat a legtöbbször viselkedési zavart. A kézfogás a mi kultúrköreinkben elfogadott, bár formái igen változatosak. A németek határozottan fognak kezet, e közben a szemkontaktus kötelező, a franciák kézfogása laza és nem hosszú. A kínaiaknál is szokás a kézfogás, de ők e közben lesütik a szemüket, ami náluk a tisztelet kifejezése. A kézfogás szabályai: az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, a magas beosztású az alacsonyabbnak, a főnök a beosztottnak. Ám ha nő a beosztott, akkor, még ha fiatalabb is, ő nyújthat kezet. A kézfogásból sokszor következtethetünk a partner jellemére: az erőtlen egyéniség belejti a tenyerét a másikéba; az agresszív ember a kezet is ropogtatja. A kézfogás visszautasítása sértő. A nőknek járó kézcsók – mint köszöntés – nálunk még szokásban van. A feudális viselkedési normából vezethető le: valaha az alá-fölé rendeltségi viszonyt fejezte ki, férfiak között. A hűbéres kezet csókolt a hűbérúrnak, aki ülő helyzetben volt, és minél mélyebben tartotta a kezét, annál jobban meg kellett hajolni a kézcsókra járulóknak. Európa legtöbb országában már fölhagytak vele, sőt a fiatalabb nők szexuális zaklatásként fogják fel, Dél-Európában kifejezetten szexuális jelzésértéke van! Azonos neműeknél a csókkal való köszöntés a pravoszláv és iszlám hagyományokat követi, a „béke és szeretet“ kifejezésre szolgál. Olaszországban még szokásos, bizonyos körökben nálunk is újra divat, de a nyugati társadalmakban kevésbé ildomos a férfiak összecsókolózása. (mti)