Robinson püspök és az egyházszakadás

Egy támogatója üdvözli a püspökké választott Gene RobinsontReuters-felvételOkozhat-e egyetlen ember újabb egyházszakadást? Ez a kérdés az utóbbi napokban újra és újra felvetődik az anglikán világban. Az ok: püspökké választottak Amerikában egy homoszexuális papot.

A világban 77 millió anglikán él, közülük 2,3 millióan az Egyesült Államokban. Ott episzkopális – püspöki rendszerű – egyház a neve a felekezetnek, amelyet még a XVI. században hozott létre VIII. Henrik. A brit uralkodó – aki előzőleg még a katolikus hit fő védelmezője volt Luther „eretneksége” ellen – azért változtatta meg a maga és országa vallását, mert Róma nem akarta elválasztani első feleségétől. A történet azóta hosszan és bonyolultan alakult. Most az anglikánok gyakorlatilag a protestantizmus egyik ágazata. Ugyanakkor a reformáció „termékei” közül ez az egyház őrzi a legszorosabb szálakat a katolicizmussal. A visszatérést, az egyházak újraegyesítését sok konzervatív anglikán a legújabb időkig lehetségesnek tartotta, sőt voltak erre kísérletek is. Az egyháznak ez az ága reagált különösen elutasítóan arra, amikor a múlt század hetvenes éveinek közepén először női papokat szenteltek, majd amikor 1989-ben női püspököt is felszenteltek.

Az 56 éves Gene Robinsont előzőleg New Hampshire államban választották az ottani episzkopális közösség püspökévé. Tudván tudták, hogy a kétgyerekes pap több mint tíz éve élettársi viszonyt tart fenn egy férfival. A lelkész nyíltan vállalta ezt. Ebben is különbözött más egyházi személyektől, akik – vezetőik tanácsait követve – eddig eltitkolták valódi szexuális választásaikat. Robinson esetét megelőzte egy másik, hasonló ügy Angliában. Jeffrey John kanonokot – aki „cölibátusban élő melegnek” mondta magát – szintén püspökké választották Reading egyházmegyéjében. Ő azonban végül visszakozott a canterbury érsek felszólítására.

Robinson püspökké választását az amerikai episzkopális zsinatnak kellett jóváhagynia. A szavazás végül egyszerű többséget hozott számára: 102 püspökből 67 szavazott igennel, erősítette meg a választást. A dolog nem látszott eleve lefutottnak – annak ellenére, hogy ebben az amerikai egyházban régóta főszerepet kaptak a modernista irányzatok. Robinson ellen ugyanis szabályos hadjáratot indítottak a konzervatívok. A meleg lelkész megválasztása a bibliai törvények ellen való – állították. Több püspök is az egyház egységének végét jósolta a meleg főpap megjelenése miatt. A konzervatívok teljesen szokatlan módon a választás előtt még egy utolsó hadjáratot indítottak püspök ellen. Ennek részeként jelentkezett egy vermonti férfi, aki azzal állt elő, hogy évekkel korábban Robinson szexuálisan megkörnyékezte őt. Előkerült egy tizenéveseknek szánt internetes honlap ügye is. Ennek létrehozásában annak idején Robinson részt vett. A vállalkozás célja az volt, hogy a szexuális identitás gondjaival küzdő tizenéveseknek névtelen segítséget nyújtsanak. A web-site-ról pornográf honlapokhoz lehetett eljutni. A zsinat azonnal vizsgálatot rendelt el, és mindkét ügyben felmentette Robinsont. A vermonti férfival való esetet ártatlan ügynek minősítették, a honlapról és a mögötte álló szervezetről pedig kiderült, hogy hoszszabb ideje semmilyen kapcsolatuk nem volt Robinsonnal.

Rowan Williams, Canterbury érseke, aki az anglikán közösség címzetes vezetője, nyilatkozatot adott ki a szavazás után. Azt mondta, hogy Robinson püspökké választásának jóváhagyása az egész anglikán világközösségre hatással lesz. Hozzátette, hogy túl korai megjósolni, milyen irányú hatás lesz ez. Az érsek szerint oda kell figyelni mindazokra, akiket e döntés aggodalommal tölt el.

Mások viszont üdvözölték a lépést, és azzal biztatták az egyházat, hogy Robinson hivatalba lépése fiatal, dinamikus csoportokat vonz majd.

A felháborodás hangjai erősebbek az anglikán közösség új területein: Afrikában és Ázsiában. Ez az egyház éppen itt a legdinamikusabb, és éppen az itteni hívők és klérus vall ezekben az ügyekben legkonzervatívabb nézeteket. Az afrikai és ázsiai püspökök jó része Robinson megválasztását elegendő oknak tartja az újabb egyházszakadásra. Annak ellenére készek így dönteni, hogy jelentős anyagi segítséget éppen a gazdag – és egyben modernista – egyházrészektől kaptak.

A meleg anglikán püspök megválasztása talán hatással lesz más egyházak belső életére, ahol szintén felbukkantak hasonló esetek. Egyáltalában felveti a kérdést, hogyan felelnek a hagyományos egyházak a megváltozott, nyíltabbá lett társadalmi életre, arra, hogy a modern társadalmak jogokat adnak a melegeknek, leszbikusoknak, elfogadják a korábban bűnösnek tartott és üldözött embereket.