Passió: itt a második felvonás

Még alig csitultak el Mel Gibson filmje A passió által kirobbantott parázs teológiai viták, máris kezdetét vette egy újabb történeti-valláselméleti konfliktus. Zsidó szervezetek kifogásolják, hogy a Vatikán október 3-án boldoggá kívánja avatni azt az Anne Catherine Emmerich nevű, általuk antiszemitának tartott apácát, akinek Az Úr Jézus Krisztus fájdalmas passiója című víziógyűjteménye szolgált a hollywoodi sztár által rendezett film forgatókönyvének alapjául.

Abraham Foxman, a Rágalmazás Elleni Liga (Anti-Defamation League, ADL) amerikai igazgatója kijelentette, hogy a boldoggá avatás „károsíthatja a zsidó–katolikus viszonyt”, különösen most, A passió című film bemutatása nyomán.

Anne Catherine Emmerich Ágoston-rendi apáca 1774 és 1824 között élt Németországban. Sorozatos látomásai voltak, a feljegyzések szerint a testén megjelentek a stigmák, Krisztus sebei is. Az egyház által indított korabeli kivizsgálás „hitelesnek” ismerte el a szenvedés jegyeit. Emmerich nővér – aki életének nagy részét ágyhoz kötve töltötte – saját bevallása szerint kapcsolatban állt a purgatóriumban szenvedő lelkekkel, akik a többi között „elárulták” neki, hogy a zsidók rituális gyermekáldozatokat mutattak be.

A misztikus apáca méltatói szerint Emmerichnek több víziója volt, mint bármelyik szentnek. Krisztus utolsó óráiról a XVIII. és a XIX. század fordulóján megjelentetett látomásai a Bibliánál részletesebben mutatják be az emberiségért hozott áldozatot és a szenvedéstörténetet. Emmerich keresztény bírálói ugyanakkor hiteltelennek, sőt istenkáromlónak tartják az írást.

Mary Boys nővér, a New York-i Union Teológiai Szeminárium valláselmélet-oktatója úgy véli, hogy Emmerich műve a judeizmus rendkívül negatív értelmezését tükrözi. Megítélése szerint a keresztre feszítésnek a német misztikus apáca szerinti értelmezése pontosan az, amit a katolikus egyház immár négy évtizede, a II. vatikáni zsinat óta helytelenít.

A Vatikán illetékes hivatala 2001-ben ismerte el, hogy Anne Catherine Emmerich „hősies fokon gyakorolta életében az isten- és emberszeretet erényeit”, ami az első jelentős lépés a boldoggá avatás felé.