Orosz visszatérés Afganisztánba

Putyin elnök diplomatikusan megemlítette: szerinte az Egyesült Államok nem készül tartós jelenlétre Közép-Ázsiában.Fotó: internet A Il-76-osok gyomrából terepjárók és teherautók gördülnek elő, amelyekkel a csapat az afgán főváros közepére hajt, ahol tábort vernek a volt bolgár nagykövetség épülete mögötti üres telken. A körbe állított Kamazokra álcahálók kerülnek, az őrök pedig elfoglalják helyeiket.

Aki azt hiszi, hogy mindez két évtizeddel ezelőtt, Afganisztán szovjet megszállásának előestéjén játszódott le, nagyot téved. A fent leírt jelenet november utolsó napjaiban zajlott le. Moszkva persze sietett megnyugtatni a világ és saját országának közvéleményét is, hogy szó sincs Afganisztán újabb lerohanásáról. Az 1989 óta nem tapasztalt orosz jelenlét pusztán humanitárius célokat szolgál. A kék egyenruhás férfiak az MCSSZ, az orosz katasztrófaügyi minisztérium munkatársai, akiket leginkább földrengések, árvizek és más természeti csapások idején szoktak bevetni. Kabulban a feladatuk egy tábori kórház felépítése, a segélyszállítmányok szétosztásának előkészítése, valamint az orosz nagykövetség céljára átengedett épület rendbehozatala. A Kalasnyikovok pusztán a kórház biztonságát szolgálják – hangzott a moszkvai érvelés.

S valóban, egy hétnek sem kellett eltelnie, már állt a sátrakból összeállított tábori kórház. A kabuliak jelentős része ennek ellenére rossz szájízzel vette tudomásul a fegyveres oroszok feltűnését.

– Az oroszok egyszer már voltak itt nálunk, és akkor rengeteg ember meghalt. Nem kedvelem őket. Orvos vagyok, és állítom, hogy nincs szükség rájuk – vélekedett Rajur Kosztani, egy 38 éves orvos. A körülötte állók közül többen még harciasabb hangot ütöttek meg. – Az oroszokat egyszer már legyőztük. Ha rossz szándékaik vannak, újra harcolni fogunk ellenük – mondta egy férfi, akit az AP hírügynökség idézett.

A szkeptikusok szerint az ultramodern műtősátor nem pusztán az orosz nagylelkűséget, hanem Oroszország befolyását is szimbolizálja. Véleményük alátámasztására felhozzák, hogy Kabul központjában, az orosz sátraktól mindössze száz méterre már van egy működő kórház.

– Ha valóban segíteni akarnak, miért nem olyan helyre mentek, ahol semmilyen egészségügyi ellátás nincs? – teszik fel a kérdést. És valóban, a demonstratív orosz jelenlét kiáltó ellentétben van az amerikaik és a britek „szégyenlősségével”. Miközben az oroszok Kabul kellős közepén sétálgatnak, az amerikai és brit elit egységek a főváros északi szélén lévő Bagram repülőterén húzzák meg magukat.

Az orosz szakemberek nem túl bőbeszédűek, amikor az újságírók a döntés hátteréről faggatják őket. Az első napokban a sajtót nem is engedik az orosz tábor közelébe, és a beígért sajtótájékoztatók is elmaradnak.

Szovjet harcjárművek tíz év háború után elhagyják Afganisztánt 1989-benReuters – Nem tudom, hogy miért éppen itt állítottuk fel a tábori kórházat. De ennek eldöntése nem is az én feladatom. Rám az tartozik, hogy segítsek a rászorulókon – vonogatja a vállát Tatyjana Nazarova orvosnő, aki a csecsen háborúban megfelelő tapasztalatot szerzett. Valerij Vosztrotyin, katasztrófaügyi miniszterhelyettes szintén csak általánosságokra szorítkozik. – Konkrét, igazi segítséget szeretnénk nyújtani az ittenieknek – mondja Vosztrotyin, aki mellesleg maga is az afgán háború veteránja.

A dolgot csak bonyolítja, hogy Moszkva sem Washingtonnal, sem az ENSZ-szel, sem más nemzetközi szervezettel nem egyeztetett a humanitárius segítségnyújtás ügyében. Abdullah Abdullah, az Északi Szövetség külügyminisztere szerint azonban minden a legnagyobb rendben van.

– Természetesen tudtunk az oroszok érkezéséről, hiszen nem ejtőernyővel dobták le őket. Néhány héttel ezelőtt Kabulban járt egy orosz küldöttség és akkor miden részletben megállapodtunk – közölte. Abdullah nem osztja az oroszok ittlétével kapcsolatos félelmeket. – Nem közösíthettünk ki egy országot amiatt, ami évekkel ezelőtt történt. Az Orosz Föderáció különben sem azonos a Szovjetunióval. Az afgánok megértik ezt. Ide pedig nem katonák, hanem humanitárius segély érkezik – hangsúlyozta az Északi Szövetség külügyminisztere.

Számos megfigyelő úgy véli, Moszkva elérkezettnek látta az időt arra, hogy learassa elmúlt fél évtizedes Afganisztán-politikájának gyümölcsét. Oroszország ugyanis – Iránt leszámítva – egyedüliként támogatta szinte a kezdetektől fogva az Északi Szövetség tálibellenes harcát. ĺgy az orosz diplomácia most joggal számíthat arra, hogy az Afganisztán jövő szempontjából immár meghatározó szövetség nem feledkezik el az egykori nagylelkű segítségről. Az Egyesült Államoktól eltérően, Oroszország számára ugyanis létfontosságú Afganisztán. Az elmúlt egy évtized megmutatta, hogy Moszkva számára milyen veszélyeket rejt magában az, ha nem tudja kontrolálni az ottani helyzetet. A tálibok támogatásával az iszlám radikálisok komoly mértékben megingatták az Oroszország „lágyékának” számító közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok stabilitását. A Moszkva legfőbb szövetségesének számító Tádzsikisztánban egyenesen orosz beavatkozás kellett a polgárháború megfékezéséhez.

Ennek fényében persze érthető, hogy Oroszország Afganisztánt – de legalábbis annak északi részét – saját befolyási övezeteként szeretné elkönyvelni. Putyin elnök a héten diplomatikusan meg is említette, hogy szerinte az Egyesült Államok nem készül tartós jelenlétre Közép-Ázsiában. Az orosz elnök hangsúlyozta, hogy a közép-ázsiai államok független országok, így jogukban áll önálló külpolitikai döntéseket hozni. – Számunkra persze távolról sem közömbös, hogy mi történik a térségben – hangsúlyozta Putyin athéni látogatása előtt görög újságíróknak nyilatkozva.

Az államfőnél egyértelműbben fogalmaznak az orosz katonák. Vlagyimir Popov tábornok, a Tádzsikisztánban állomásozó orosz erők parancsnoka a közelmúltban kijelentette, hogy az Északi Szövetség elegendő segítséget kapott Oroszországtól, hogy „befejezze a dolgot”. Szavai szerint a szövetség már nem szorul semmilyen további támogatásra. Bár Popov egyetlenegyszer sem tett említést az Egyesült Államokról, az érintettek számára világos volt, hogy az orosz főtiszt valójában az Északi Szövetségnek nyújtandó esetleges amerikai támogatás kapcsán fejtette ki a nézeteit. Még világosabb a Popov-nyilatkozat üzenete, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy két nappal azelőtt egy másik orosz tábornok egészen nyíltan kifejtette: Oroszország magára veszi a felelősséget Észak-Afganisztán sorsáért.

A szavakat máris követték a tettek. Az orosz MCSSZ kék egyenruhás emberei nekikezdtek a tábor háta mögött található, az új orosz követség céljára szánt épület rendbe hozásának. Néhány héten belül végezhetnek és Kabul szívében ott lobog majd a fehér-kék-piros orosz zászló. És nemcsak szimbolikus értelemben.

Moszkva, 2001. december