Nemcsak Rust repült, hanem a védelmi miniszter is

1987-ben az amerikai-szovjet kapcsolatok mélyponton voltak: az előző évi, reykjaviki Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozó semmilyen eredményt sem hozott. A két vezetőnek már majdnem sikerült áttörést elérnie az atomfegyverek ellenőrzésével kapcsolatban, de a tárgyalások az utolsó pillanatban megszakadtak. „Akkoriban tele voltam álmokkal, és azt hittem, minden lehetséges. A repüléssel azt akartam elérni, hogy valamiféle képzeletbeli híd jöjjön létre kelet és nyugat között” – nyilatkozta Rust az évfordulón a Washington Postnak.

Az amatőr pilóta kalandja Helsinkiben kezdődött. Itt szerzett repülési térképet, majd felszállt, és 20 perc repülés után kikapcsolta a kommunikációs műszereket. A finn repülésirányítók azt hitték, lezuhant. „A repülés egész ideje alatt transzban voltam; olyan volt, mint egy testen kívüli élmény. Emlékszem, az észt tengerpart fölött repültem, és azt mondtam magamban, már a Szovjetunióban vagyok” – emlékszik vissza Rust.

Vadlúdnak nézték a gépét

Moszkva azonban még mintegy 650 km-re volt. Hamarosan egy MiG-23-as elfogó-vadászrepülőgép tűnt fel, és olyan közel jött, hogy Rust látta a pilóta sisakját és oxigénmaszkját, valamint a repülőre festett vörös csillagot. „Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, mit fognak csinálni. Amikor elindultam, nem gondoltam, hogy lelőhetnek. Azt gondoltam, leszállásra kényszerítenek még Moszkva előtt.” A pilóta félelme nem volt alaptalan: 1983-ban a szovjetek gondolkodás nélkül lőtték le a koreai légitársaság Boeing 747-es gépét, amelyen 269 ember utazott.

A szovjet pilóta ugyan jelentette a légvédelemnek, hogy egy sportrepülőgép száll mellette, Rust azonban eltűnt a felhők mögött, s a légvédelemnél továbbra is azon vitáztak, hogy a képernyőn felbukkanó pont tényleg repülőgép, vagy csak egy madár, illetve valamilyen időjárási jelenség lehet-e. „Arra jutottunk, hogy vadludakról van szó“ – mesélte később egy légvédelmi parancsnok.

Indulása előtt Rust egy Moszkva térképen kitanulta a város nevezetesebb pontjait. Felülről azonban a szovjet főváros teljesen áttekinthetetlennek tűnt. A Cessnával először a Külügyminisztériumhoz repült, onnan már látta a Kreml tornyait, és a közelében található Rosszija szállodát. Az egymotoros repülőgép a föld felett alig 10 méterrel háromszor megkerülte a Vörös teret, mivel a pilóta leszállóhelyet keresett.

Békekövetként érkezett

Ott azonban a határőrség napja alkalmából sok ember volt azon a májusi délutánon, így a gép újból felemelkedett, a Kreml felett körözött, míg végül a Moszkvoretszkij híd közelében landolt, és a Vaszilij Blazsennij székesegyházhoz gurult, ahol végre megállt. „Amikor kiszálltam a repülőgépből, körülbelül kétszázan vettek körül. Amikor észrevették, hogy nem tudok oroszul, angolul szóltak hozzám, mire elmondtam nekik, hogy békeküldetés miatt jöttem.”

Rust több mint egy órát töltött a Vörös téren, mielőtt a KGB megérkezett. A téren lévő katonák és rendőrök nem tudták, mit kezdjenek vele. A KGB-tisztek elkérték az útlevelét, és először teljesen összezavarodtak, mert nem volt vízuma. Azt gondolták, hogy a gépet szovjet területen szerezte. „Azt mondtam, hogy találkozni akarok Gorbacsovval” – emlékszik vissza a férfi, akit a KGB-ügynökök egy rendőrőrsre vittek további kihallgatásra.

Négy év munkatáborban

Rust később négy év munkatáborban letöltendő büntetést kapott illegális határátlépésért és huliganizmusért. 14 hónapig ült a moszkvai Lefortovo börtönben, majd ideiglenesen szabadlábra helyezték. Szabadulása után sem élt unalmas életet, folytatta szélmalomharcát, és többször összeütközésbe került a törvénnyel.

1989-ben öt hónapot ült egy német börtönben, mert késsel megsebesített egy nőt, aki visszautasította a közeledését. Később lopásért és csalásért is elítélték. Nem sokkal később egy kutatócsoportot akart létrehozni az izraeli-palesztin konfliktus megoldására, de terve kudarcba fulladt. Pénzét ingatlanokba és üzletekbe fektette.

Nem jutott el Gorbacsovig

1994-ben három hétre visszatért Oroszországba, de minden erőfeszítése ellenére sem sikerült találkoznia Gorbacsovval. A volt szovjet elnök, aki Rust kalandja idején éppen Kelet-Németországban tartózkodott, „a nemzet szégyenének” nevezte az akciót. Gorbacsov gyorsan kihasználta a lehetőséget, és eltávolította Szergej Szokolov védelmi minisztert, valamint Alexander Koldunovot, a légierők parancsnokát. „Ha az ön helyében lennék, azonnal benyújtanám a lemondásomat” – mondta állítólag a párt főtitkára Szokolovnak a politikai bizottság rendkívüli ülésén, amelyet egy nappal Rust megérkezése után tartottak. „Nevetségessé tettem őket a világ előtt, de bizonyos értelemben segítettem Gorbacsovnak. Csak a béke iránti szeretetem vezérelt” – mondja Rust. (múlt-kor, ú)

ĺGY EMLÉKSZIK RUST

„Az orosz emberek nagyon barátságosan fogadtak. Alig, hogy kiléptem a gépből, sokan rohantak felém, integettek, az arcuk csupa mosoly volt. Két fiatal rögtön angolul kérdezgetett, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Nekik tudtam először elmondani, hogy személyemben a béke követét tisztelhetik, és a kelet-nyugati világrész kapcsolatait érkeztem erősíteni Moszkvába. Ajándékok tömegével halmoztak el a helybeliek, kenyeret és gyümölcsöt kaptam tőlük, szóval úgy bántak velem, ahogy legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Miután megjelentek a KGB-sek is, ők már beszéltek németül, és arcukról egyre inkább azt olvastam le, hogy értenek és megértenek engem. Valahogy megint megszólalt az a bizonyos belső hang és azt mondta: Mathias, itt veled semmi rossz nem történhet. Én is igen barátságosan viselkedtem: mosolyogtam, kedves voltam és bizakodó. Egyre inkább felszabadultam, mert úgy éreztem: miszszióm beteljesült.” (f)