Nem mítosz a bibliai özönvíz

Dr. Robert D. Ballard oceanográfus, a kutatóexpedíció egyik vezetőjeFotó: internetr A török partokon fekvő Sinop városától nem messze, 2000-ben végzett szonárvizsgálatok eredményei alapján első alkalommal sikerült a kutatóknak felrajzolniuk az özönvíz előtti partvonalat, amely ma mintegy 152 méteres mélységben található. Az egyik helyszínen a szonár legalább 30 kőtömböt fedezett fel a lankás, egyébként jellegtelen tengerfenéken. A felfedezést távirányítású kamerákkal végzett vizsgálatok követték, melyek különféle fa- és cseréptárgyakat tártak fel.

A helyszín „jellegzetesen téglalap alakú volt” a szonárfelvételen, és a kőtömbök láthatóan semmilyen geológiai alakzathoz sem tartoztak – derül ki a tudósok beszámolójából, melyet az American Journal of Archeology tett közzé. A talajminták kémiai elemzése is megerősítette azt az elképzelést, hogy valaha emberek laktak itt. „Véleményem szerint a kutatóknak sikerült az özönvízelmélet egy jelentős elemét meggyőzően megerősíteniük” – nyilatkozta dr. Bruce Hitchner régész, a szaklap szerkesztője. Az expedíció további izgalmas felfedezései volt még négy római és bizánci hajótest, melyek az oxigénszegény tengerfenéken rendkívül jó állapotban megőrződtek. Robert D. Ballard oceanográfus és a kutatócsapat többi tagja szerint a vizsgált területen emberek élhettek, de 7500 éve, a jégtakarók olvadékvizei elárasztották. A geológusok szerint 12 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak vége felé a Föld hőmérséklete fokozatosan emelkedett, a jég megolvadt, így a Földközi-tenger vízszintje jelentősen megnőtt. Mintegy 7500 éve a víz áttörte azt a természetes földsáncot, amely addig elválasztotta a Földközi- és a Fekete-tengert. A feltételezések szerint az áradás során 200-szor akkora volt a vízhozam, mint ma a Niagara-vízesésé, s a Fekete-tenger vízszintje napi 15 cm-t emelkedett, miközben édesvizű tóból sós tengerré változott. A sós víz sokkal sűrűbb az édesvíznél, ezért lesüllyedt, míg az édesvíz felemelkedett. Ennek hatására korlátozottá vált a két réteg közti oxigéncsere, így az alsóbb rétegben ragadt élőlények előbb-utóbb elpusztultak.

A fekete-tengeri leletek megerősítik a tudósoknak azt a véleményét, hogy a tenger mély, oxigénben szegény rétege képes megőrizni a régi, fából készült eszközöket, és emiatt remélik azt is, hogy egyre több ilyen tárgyra bukkannak a közeljövőben. Ballard jövőre visszatér a helyszínre, de akkor már a hajóroncsok vizsgálatán túl az áradás előtti településekre is kiterjeszti a vizsgálatait. (o-o)