A fenti címmel jelent meg a közelmúltban a jeles londoni lap, a Guardian egyik hétvégi mellékletében a meglehetősen nagy vitát kavaró cikk. Alice Douglas annak kapcsán írta sokkoló írását, hogy Nagy-Britanniában egyre többen élnek azzal a jogukkal, hogy odahaza saját maguk oktassák gyerekeiket.
Nem kérünk az iskolából!
Az órarendet a gyerekek kívánsága alapján állítja össze a mama. Hero színházasdiból jó, míg Tybalt nevelni szeret. Ez első szemeszter tananyaga a következőképpen néz ki: lesz majd filmkészítés, dráma, képzőművészet, kiállítótermek, múzeumok, könyvek, agyagozás, hegymászás, búvárkodás, zene, balett, medvekeresés az erdőben és szivárványkészítés. Rolland Meighan, a Nottinghami Egyetem pedagógia professzora úgy véli, hogy az otthon nyújtott oktatásé a jövő. A kormány azt mondja: egy életen át tanuló embereket akar, miközben a fejlődés, érlelődés éveiben a gyerekeket gyakorlatilag rabszolgaságra kényszeríti. Ezek a családok a maguk módján (újra) feltalálták az iskolát – csak egy gyerekre szabott iskola modelljében bíznak az angol iskola „tesztet írunk minden szemeszterben“ modellje helyett.
Sabrina neveléséről címmel jelent meg egy másik írás ugyancsak a Guardianban. Az írás Thomas Day-ről szól, aki annyira Rousseau Emil-jének (és Sophie-jének) hatása alá kerül, hogy 1769-ben örökbe fogadott két zsenge – egy 11 és egy 12 éves – leánykát, hogy ideális feleséget neveljen belőlük – magának. Mindössze annyit kellett csak megígérnie, hogy az egyiket kitanítja valamilyen mesterségre, majd 400 font hozományt ad neki, a másikat meg feleségül veszi, ha meg nem tenné, elhelyezi egy jó családnál és 500 fontot ad neki. Day odahaza, a ködös Albionban az egyik lányt tanulni adja egy molnárhoz, mivel „vagy eredendően buta a lány, vagy rettenetesen makacs“. A lány férjhez megy, és megkapja a beígért hozományt. A másik lányt, az immár 13 éves Sabrinát Day magánál tartotta. Day ettől kezdve a csinos Sabrina sztoikus feleséggé és anyává nevelésén ügyködött. Kevés sikerrel. Amikor forró viaszt önt a lány kezére, az elfelejti, hogy spártai módjára kellene viselkednie, és sikoltozni kezd, amikor az alsószoknyájára lő pisztolyából, a lány félreugrik, és haragjában kifecsegi titkát: gyűlöli a könyveket és a tudományt. Bár Sabrina később igyekezett mestere kedvében járni, az 1771-ben végül feladta és egy bentlakásos iskolába küldte a lányt – reménytelen esetnek nyilvánítva őt is. Végül rálel az intelligens és mindenben megfelelő asszonyra, Esther Milnes személyében. Vele tudományos alapú gazdálkodásba kezd, ami nem kecsegteti őket sikerrel. Nézetei politikai radikalizmushoz vezetnek, illetve a szegények, az elnyomottak és az állatok iránti szolidaritáshoz. A siker 1783-ban éri el, amikor megírta az azóta klasszikusnak számító Sandford és Merton című könyvét. A regény arról szól, hogyan barátkozik össze egy elkényeztetett, gazdag fiú egy szegénnyel, és végül hogyan menti meg az egész parasztcsaládot a végrehajtóktól. A könyv bestseller lett. Day azonban ezt már nem élvezhette, a 3. kiadás évében (1789) meghal, ledobja hátáról egy csikó, melyet ő előzőleg – az állati jogokról vallott nézeteiből eredően – nem tört be.
Felvilágosodástól a posztmodernig. A nevelés, a tanulás, a család és az intézmények viszonya foglalkoztatja tehát a hétvégi olvasmányul újságot lapozgató angolt. Miközben hétköznap elégedetten vagy elégedetlenül, protestálva vagy engedelmesen a tantervet szidja, és az iskolából várja haza neveletlen gyermekeit. (Guard)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.