Mit ígér a 2002-es kínai kalendárium?

Kína a monarchia megdöntésekor, 1911-ben áttért a gregoriánus naptárra, tehát a nyugati időszámításra, ám a tradicionális népi ünnepek a régi időszámításhoz igazodnak. A hagyományok és az új hatások együtt élnek a mindennapokban. A nyugati időszámításhoz alkalmazkodó, ám a kínai tradíciókra építkező naptárkészítők január elsejéhez a halat rajzolták két gyerekkel. A hal, a jü szó kiejtése hasonlít a gyarapodáséhoz, tehát a hal hagyományosan jó, szerencsés jel. A rajzon éppen petárdát készül meggyújtani az egyik kisfiú.

Ha sárkánnyal álmodsz

Kína a világ legnagyobb petárdagyártója, s alighanem fogyasztója egyben, hiszen dívik nem csak ünnepnapokon, hanem esküvőknél is. A durrogtatatás célja a hagyomány szerint a rossz, gonosz szellemek elriasztása volt. De nézzük tovább, hogy a kalendárium szerint mit várhattak a kínaiak január elsejétől. „Ha álmodban sárkány lép be a lakásba, nagy szerencsét jelent” – olvasható baloldalt. Alatta a kis rajz, miszerint a kígyók napja találkozik a disznóéval. Ennek az alsó táblázatnak a hosszú felső két sorához magyarázatként az kívánkozik, hogy egykor a kínaiak a napot 12 periódusra, ha úgy tetszik, két-két órás időszakokra osztották. E szerint az első két óra „jó és rossz”, a második periódus „jó”, a harmadik és a negyedik is „rossz” lesz. Az összesítés 7:5 a rossz fejlemények előnyére az év első napján. A két őserő, a jang és a jing körét környező írásjelek szerint a jószerencsét hozó három istenség helye (amely értelemszerűen naponta változik) január elsején a következőképpen alakult: a boldogságé északnyugaton, az előmenetelé délnyugaton, a gazdagodásé északon. Ajánlott volt ezen a napon imádkozni az ősökért, valamint halászni és vadászni. Ám elkerülendő az imádkozás a boldogságért, elkerülendő a házasodás, s jobb volt félretenni a javítási munkákat, végképp nem volt tanácsos új építkezésbe belekezdeni.

A világ állapotát alkotó öt változó elemből (föld, tűz, víz, fa és fém) erre a napra a fa a jellemző. Az öt elemet egyébként nem anyagi szubsztanciának, hanem erőnek képzelték el, a fa „az önmagából szervesen, belülről kifejlődő”. A hagyományos kozmológiával – az öt elemmel, öt színnel, öt érzékkel, öt ízzel stb – való analógia miatt volt egy időszak a középkorban, amikor a négy évszak mellé beiktattak egy ötödiket is, ami megfelelt a holdnaptár szerinti őszközép ünnep előtti időszaknak.

Az évszakokon belül aztán megkülönböztetnek alszakaszokat, amelyek rendszerint a földműveléssel, a mezőgazdasági teendőkkel kapcsolatos kulturális tradíciók. „A gyerekarc gyors (háromféle) változásához hasonlóan alakul majd az időjárás is” – sugallta az erre a napra idézett régi mondás, s a lap alján ott a pontosítás is: négy nap múlva köszönt be a Hsziao Han, a holdnaptár szerinti tizenkettedik hónap eleje, „amikor még csak enyhe hideg van”, de a hónap közepétől „nagyon hidegre fordul”.

Kíváncsi lennék, hogy a szerencsejátékot kedvelő kínai átlagember lottózott-e január elsején. Miként egyeztette össze a két tanácsot: nem szerencsés imádkozni a boldogságért, ám ajánlott halászni, ami – mint említettük – a gazdagodás, a boldogulás szimbóluma.

Amíg a nyugati kultúra hatására a lottószámok esetében az átlagember születési dátumokkal, esetleg a magának választott kedvenc számokkal operál, Kínában ez másként történik, a számoknak ugyanis misztikuma van, méghozzá több ezer évre visszanyúlóan. Már-már rögeszmés, megszállott módon áthatja a gondolkodást, a cselekvést a hit a számokban. A napokban egy hsziameni (dél-kínai) üzletember 25 ezer jüant fizetett a postának, hogy olyan telefonszámot kapjon, amelynek végén öt nyolcas van. (A telefon-, így mobilkészülék-számoknak, de még a gépkocsirendszámoknak is más és más az ára a végződéstől függően.) A 8-as szám kiejtése, a „pa” ugyanis nagyon hasonlatos a gazdagság karakterének „fa” hangzásához. Az emberek tudatában a 8-as a legjobb, a legszerencsésebb, a nyerő szám. De nemcsak a hangzás miatt.

A változások könyve

A számmisztika ugyanis visszanyúlik a taoista (vallási és egyben életfilozófiai) tanítás hagyományaihoz, sőt még korábbi időszak olyan alapművéhez, mint az I Csing, a Változások könyve. A taoista tradíció szerint a páratlan számok közelebb állnak az éghez, ezért hímneműek, azaz jangok, még akkor is, ha a számok nőneműek, azaz jinek. (Történelmileg a kínai világnézetben a két őserő, a jang és a jin, a kör fehér részét alkotó aktív, teremtő hímnemű és a fekete részét formáló passzív, befogadó nőnemű egymást kiegészítő együttműködése hozza létre, működteti a dolgok szüntelen változásával a világmindenség valamennyi jelenségét. A kalendáriumon is látható, egymásba fonódó, s így kört formáló jang-jin, amelyek közti erőviszonyok alakulása okozza például az évszakok változását.)

A hagyományok szerint az 1-es szám dicsőséget és vezetői szerepet jelez. A 2-es az együttműködést, a két ellentétes pólus, a jang és jin a férfi és a nő közti egyensúlyt. Népszerű közmondás erről: „A boldogság párosan érkezik”. A 3-as jelzi, hogy minden lehetséges, s benne foglaltatik a siker és a szerencse. Egyben az I Csing szerint a három a Mennyet, a Földet és az Embert foglalja össze. Amikor a kínai hívők füstölőt ajánlanak fel, háromszor teszik. A 4-es az anyagi valóság, rend, geometriai szabályosság száma. Az 5-ös igen fontos és népszerű szám a kínai kultúrában, minthogy középső, központi helyet foglal el 1 és 9 között. Ráadásul a jang és jin mellett a világmindenség jelenségeit az öt változó állapot, öt elem (s tovább: öt szín, öt érzék, öt szag stb) filozófiája adja meg. Öt áldást – hosszú életet, egészséget, gazdagságot, erényszeretetet és természetes halált – illik kívánni családi ünnepeken és a különlegesen tisztelt személyeknek is kivételes alkalmakkor. A 6 kiejtése hasonlít a vagyon szóéhoz, s már csak ezért is jó számnak tekinthető. A 7-es szám világszerte különleges, Kínában is a népszerű számok közé sorolható, hangzása a biztoshoz közelít. A buddhistáknál külön fontossága van a hét reinkarnációval, illetve a hétheti gyász tartásával. A 8 a bevezetőben említett gazdagodási hangzása mellett a megsokszorozást is jelenti egyben, tehát termékeny szám. Az I Csing a jang és jin egymásra hatásának változó állapotát 8x8 jellel, vonalkódokkal ábrázolja. Az oktogon, a nyolcszög, a „pakua” pedig nagyon kedvező, szerencsés forma, amelyet előszeretettel alkalmaz védettség biztosítására a Feng Sui, a nyugati világban is egyre divatosabbá váló „geomantia”, amely a lakóhely fekvését, berendezését a föld és a makrokozmikus körülmények közti egyensúly „megteremtésével” alakítja. Végül a 9-es a számok uralkodója, amely a misztika szerint valamennyi korábbi szám tulajdonságait magában ötvözi. A 9-es a beteljesülés, a teljesség száma. Egykoron az uralkodónak volt fenntartva, Kína kilenc országrészből, egyenként kilenc tartományból állt. A pekingi császári palota a tiltott városban – legalábbis az idegenvezetők ezt állítják – 9999 helyiségből áll. A kilences szorzót alkalmazó geometria legszebb bizonyítéka a pekingi Ég Templomának, a Tien Tannak a déli kőoltára. A körbefutó hármas lépcső felső szintjének közepén egy kerek márványlap, ehhez igazodik az első körben kilenc, a másodikban 18, majd a kilencedik körben már 81 márványlap. A két alsó szinten is folytatódik ez a beosztás, így a legalsó gyűrű 27x9 lapból áll. A példák hosszan sorolhatók, a Tienanmen Bástyának, a császári palota főbejáratának kapuját kilencszer kilenc vasalt faszög díszíti és erősíti stb.

Jó nyolcas, rossz négyes

A ma emberében a számmisztika változatlanul erős. Éttermek, klubok megválasztják, ha elnevezésükben számokkal operálnak. Említettem már a 8-as különleges népszerűségét. Ám a fentiekben említett csupa jó tulajdonsággal szemben néhány számmal szemben fenntartások vannak. A 3-asról megoszlanak a vélemények, miután a kantoni dialektusban a világrahozatallal, a szüléssel egyezik meg. A 4-est pedig az átlagember kimondottan szerencsétlennek tartja, alighanem azért, mert kiejtése, a „sze” hasonlít a haláléhoz. Aki teheti, elkerüli, hogy négyes számú házban lakjon, avagy telefon-, illetve gépkocsirendszámában a 4-es szerepeljen. E sorok írója is kezd hinni abban, hogy a 4-es balszerencsét hoz. Gépkocsijának rendszáma ráadásul dupla 4-essel végződik, s lám, a közelmúltban egy motoros fiatalember száguldott neki az autónak, miután nem fékezett időben. Talán, mert a rendszámot nézte.