Mese a tizenkét kislibáról

Peti egy délután a hónapok neveit tanulgatta, de sehogy sem tudta őket megjegyezni. Sírva is fakadt miatta. Füles mackó meglátta, odament hozzá, és így szólt:

– Ne sírj, Peti! Én megtanítom veled a hónapok nevét. Elmondok neked egy mesét a tizenkét kislibáról.

Hol volt, hol nem volt, Évszakfalván egy udvarban élt libamama tizenkét kislibájával. Amikor mentek a közeli tóhoz fürdeni, a kislibák egymás elé tolakodtak, össze-vissza szaladgáltak. Mindegyikük elsőnek akart a tóba ugrani. A mamájuk nagyon szégyellette, hogy ilyen rendetlenek, ezért aztán megpróbálta őket név szerint sorba állítani: Január volt az első, utána jött Február, őt követte Március, majd Április, Május, Június, aztán Július, Augusztus, jött a sorban Szeptember, Október, November s a legvégén December. Álltak libasorban a kis pelyhesek.

– Ezután csak így mehettek! – parancsolt rájuk a mamájuk.

Ettől kezdve rend uralkodott az udvarban s a tó partján. Libamama csak annyit mondott: – Január...

Máris jött utána Február, őt követte Március, majd Április, Május, Június, aztán Július, Augusztus, jött a sorban Szeptember, Október, November s a legvégén December. Április soha többé nem tolakodott Február elé, hanem ment szépen Március után, és November sem előzte meg többé Októbert. Egyszer előfordult ugyan, hogy Július akart Június előtt a tóhoz szaladni, de később aztán nagyon szégyellte érte magát. Libamama boldog volt.

– Jól van, jól van! – dicsérte gyermekeit.

ĺgy a kislibák megtanulták anyukájuktól a rendet, Peti pedig Füles mackótól a sorrendet, a hónapok nevét.

Szaszák Dóra, 13 éves, Alsólánc