<p>Mintegy 15 ezer kilométert tett meg Simon Dávid, aki 2010 elején azzal vágott neki a világnak, hogy körbegyalogolja a földgolyót. Már Nepál fővárosáig, Katmanduig jutott.</p>
Már Katmanduig jutott a világjáró Simon Dávid
Kilenc országot átszelve bukdácsolt a farkasordító szerb télben, bandukolt a mediterrán török tengerparton, bolyongott az izzó iráni pusztaságokon, majd - hajón, repülőn, Dubaj érintésével - az indiai szubkontinensen, Mumbainál kötött ki. Innen jutott aztán a Himalája országába, Nepálba.
A harmincas éveit taposó Dávid nemzetközi pénzügyi-elemző karrierjét dobta sutba a nagy vállalkozásért. Terve, hogy öt év alatt, 50-60 ezer kilométert kutyagolva bejárja a világ kevésbé gazdag országait, amolyan modern zarándokként - a divatos turistautakat kerülve - megismerje a távoli népek életét, szokásait.
A világjáró gyalogos néhány rövid lefolyású nyavalya és felszerelési tárgy (mobiltelefon, fényképezőgép) elvesztésének leszámításával eddig szerencsésen megúszta a viszontagságokat. Főként azzal az illúzióval kellett leszámolnia, hogy "hátizsákos vándorstátusára" tekintettel mindenütt ingyen befogadják kosztra, kvártélyra, egy csapásra segítőkké válnak a hivatalok bürokratái - értesült az MTI a szülők beszámolója alapján, ők az internet segítségével tartják a kapcsolatot fiukkal.
Így volt ez a dúsgazdag arab emirátusban, Dubajban is, amikor az Arab(Perzsa)-öbölben, Iránból áthajózva a határon derült ki: a kikötői hatóságok nem tudnak kiállítani számára beutazási engedélyt, s visszatoloncolják Iránba. A helyzet azzal fenyegetett, hogy ott viszont lejárt iráni vízuma miatt lefogják. Végül a szerencsésen végződött kaland nem kis mértékben az iráni hajóskapitány emberségén múlott: Dávid fizetség nélkül a hajón maradhatott (közben fordultak is egyet a két ország között), amíg egy Dubajban dolgozó volt évfolyamtárs ezer dollár óvadék letételével kezességet vállalt a magyar világgyaloglóért.
A hazaküldött útibeszámolókból az is kitűnik, hogy a világ jó néhány távoli fertálya nem egészen olyan, ahogy azt mifelénk feltételezik. A nyugatellenesnek beállított irániak barátságosak, befogadóak, míg az indiai utca embere ridegebb, közömbös nehézsorsú embertársai iránt. Másfelől az is csak menetközben derült ki, hogy a bálványozott Google Earth nevű világtérkép messze nem tökéletes: megesett, hogy egy Isten háta mögött kiszemelt úti cél jó pár kilométerrel arrébb van. "Nem szabad kizárólag mesterséges infókra támaszkodni - így Dávid - legbiztosabb a helybéliek útbaigazítása".
A magyar vándor jelenleg egy katmandui árvaházban húzza meg magát, ahol a fűtetlen, folyóvíz- és áramnélküli menedékért cserébe - szavaival élve - színt próbál vinni a gyerekek egyhangú, rideg életébe. Játszik velük, megtanítja őket, hogyan kell orrot fújni, cipőfűzőt kötni, egyszóval minden olyanra, ami az európai kultúrában természetes.
Közben viszont újabb válaszút előtt áll: legszívesebben Tibeten át Indokina felé venné az irányt, ám a kínai hatóságok csak a tibeti átkelésért nem kevesebb, mint 5000 dollárt követelnek. Mehetne Bangladesnek, ott viszont a közegészségügyi állapotok meglehetősen riasztóak. Így aztán nagyon valószínű, hogy visszafordul Indiába, s Kalkuttából hajón át Thaiföldön folytatódik a világra szóló gyalogút.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.