Magasra csapott a totóláz Kínában

Ma még Makaóba járnak kaszinózni a kínaiak Október utolsó hétvégéjén Kínában is beindították a totót. A tévéhíradók szerint a szelvényárusítás első napján, október 22-én egyes helyeken több százan álltak sorba. Az állami felügyeletű újabb szerencsejáték szervezői biztosra mennek: a kínaiak szeretnek játszani, kockáztatni, nyerni. S egyelőre kevés erre a legális alkalom. Néhány megszólaltatott riportalany elismerte, hogy nem járatos a foci világában, de izgatja a nyerés lehetősége, s ezért rendszeresen fog totószelvényt vásárolni. Órák alatt elfogyott a pekingi újságosstandoknál a Sorsjáték hetilap, amely tippeket ajánlott a kitöltéshez.

Mao időszakában a szerencsejáték minden formája tiltott volt. A két évtizede kezdett reform és nyitás politikájával lassan azonban kezdenek megjelenni az első fecskék. Évek óta rendeznek országos, illetve tartományi szerencsejáték-sorsolásokat immár havonta, melyeken nyereménytárgyakat, gépkocsit vagy komoly pénzösszeget lehet nyerni. Hivatalosan ezek a sorsolások nemes, tehát sport-, illetve egyéb szociális támogatási célokat szolgálnak. A televíziós állomások is sugároznak már nyerési lehetőséggel kecsegtető vetélkedőket.

Most itt a totó. Az időzítés aligha véletlen, Kína – noha selejtezőcsoportjában még vannak hátra mérkőzések – bejutott a jövő évi, Japánban és Dél-Koreában rendezendő foci vb-re. Ez a népi Kína történetében először sikerült, s csaknem akkora volt az ünneplés, mint júliusban, amikor Kínának ítélték a 2008-as olimpia rendezési jogát.

Az első heti játékszelvényen kilenc olasz és négy angol bajnoki mérkőzés szerepelt. Indoklásként a szervezők hivatkozhattak arra, hogy a kínai profi liga őszi szezonjából már csak két forduló van hátra. Az ígéret szerint a jövő évben már a hazai bajnokság meccsei is bekerülnek a totóba. Az időzítésnek nem mond ellent – amit hivatalosan ugyan nem ismertek be –, hogy a tippelés beindításakor feltételezhetően tudatosan mellőzték a kínai ligát. Nehogy a totózás kezdeti szakaszában máris felmerüljön a bundázás veszélye. Egy-két éve igen sok volt a meglepő eredmény és a vádaskodás a kínai profi liga háza táján. Állítólag az illegális totózást irányító alvilági bandák befolyásolni tudták néhány meccs eredményét. Nem titok – rendőrségi krónikák is megerősítik –, hogy illegális tippelés folyt és folyik néhány nagyvárosban kínai és külföldi meccsekre egyaránt. Sőt a hivatalos totó beindításakor hivatkoztak is arra, hogy cél a „földalatti szerencsejáték piacának” visszaszorítása.

A kezdeti szakaszban Kína tizenkét tartományának nagyvárosaiban szervezték meg a totóhálózatot. Előzetesen közölték, hogy csak a telitalálatot, illetve a 12-eseket jutalmazzák, és egyelőre 5 millió jüanban (kb. 30 millió koronában) maximálták a legmagasabb elérhető nyereményt. (Később ezt esetleg 10 millióra emelik, ha a játék népszerűvé válik – hangzott el.) Alapelv, hogy a bevétel 50 százalékát osztják ki nyereményként, 20 százalék körüli a működtetési költség, a fennmaradó 30 százalék pedig sportcélokat szolgál majd. A pénzügyminisztériumban hoznak létre egy speciális alapot ennek az összegnek a kezelésére. A részleteket egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de amennyiben a kínai profi liga meccseit is szerepeltetik, nyilvánvalóan felmerül majd a klubok részesedésének kérdése.

A profi futball, miként most a totózás bevezetése, önmagában is jelzi a kínai társadalom erkölcsi értékítéleteinek gyors átalakulását. A drága, ám mégis igen népszerű magazinokat lapozgatva adódik a kérdés, hogy mi lesz a következő lépés ezen a területen, netán a lóversenyek engedélyezése? A reklámcélú hirdetések között immár természetes, hogy istállók és lovas pályák kínálnak sportolási, kikapcsolódási lehetőséget a pénzesebb polgároknak. Pekingben és más nagyvárosokban is válogatni lehet a golfklubok között. A hétvégi golfparti már ugyanúgy hozzátartozik egy viszonylag szűk vállalkozói elit kiváltságához, mint a Mercedes, a Buick, az Audi vagy egy Ferrari.

Vajon a következő lépés a kaszinók legalizálása lesz? A kérdés jogos, főleg azzal párhuzamosan, ahogy omlanak le a korábbi ideológiával indokolt korlátok, ahogy terjed a piacgazdaság, ahogy erősödik a magánszektor, illetve kap egyre határozottabb zöld jelzést fejlődéséhez a kormányzattól. A kérdés ugyanakkor pontatlan, hiszen Makaónak az anyaországhoz történt visszatérte óta immár nemcsak Hongkongból, hanem a szárazföldi Kínából is özönlenek a turistacsoportok a volt portugál gyarmaton működő kaszinókba. Makaó kormányzata éppen ezekben a napokban dönt három új kaszinó engedélyezéséről. (Állítólag legalább tíz amerikai és ausztrál jelentkezett működtetőként az eddigi kizárólagos kaszinótulajdonos, a hongkongi milliomos Stanley Ho mellett.) Tajvan – melynek lakosai szintén gyakori vendégek Makaón – most határozta el, hogy a hozzá tartozó Penghu szigetén nyílhatnak kaszinók. A közelmúltban engedélyezték az első kaszinókat Vietnamban, Észak-Koreában (igaz, csak külföldi, elsősorban dél-koreai turistáknak), Kambodzsában is. Még Japán is mérlegeli a szerencsejáték legalizálását.

A szárazföldi Kína szárnyát bontogató külföldi turizmusához nagy reményeket fűznek világszerte, elsősorban Ázsiában. A londoni Economist hivatkozik egy tanulmányra, miszerint az ázsiai kaszinók forgalma az újgazdag kínai réteg kiáramlásával a jelenlegi 8 milliárd dollárról egy évtized alatt 23 milliárdra növekedhet, ami egyebek között indokolja is a mostani kaszinónyitási lázat.

A totózás engedélyezésétől, amelyre ugyancsak jó ideje vártak a helybeliek, alighanem még hosszú az út a kaszinók legalizálásáig a szárazföldi Kínában, ahol a szocialista piacgazdaság építésének nemzeti sajátosságaiba ugyan mind több vállalkozói erény és tulajdonosi szemlélet beleértendő, de a kaszinó alighanem még mindig „kapitalista mételynek” számít a pártvezetés koreográfiájában. No meg ott van Makaó, ahol lényegében hazai pályán a kínai nyugodtan elkaszinózhatja a pénzét.

Peking, 2001. november