Lehetséges, hogy a pénz nem boldogít, de sok mindenre jó

Eduard Sevardnadzét az istenadta nép buktatta meg, miután Moszkva és Washington ebben megállapodott. De honnan tudta a nép, hogyan kell megbuktatni az örök túlélőt, akihez képest Karak, a rutinos róka együgyű volt és tapasztalatlan? Hát onnan, hogy Soros György megszervezte a szerbiai tapasztalatcserét.

Nem véletlen, hogy Tbilisziben is feltűnt a Belgrádból ismert Gotov je! (Neki már vége!) felirat. Tavasszal grúzok utaztak az Otporhoz, nyáron már a szerbek a Kaukázusba, hogy három nap alatt ezer diákot készítsenek fel az elnökbuktatás tudományából. A Soros által támogatott Rusztavi 2 tévéadó először mutatta be, hogyan csalta el a hatalom a választásokat. A félmillió dollárral ugyancsak Soros által megfinanszírozott Kvara! (Elég!) nevű ifjúsági szervezet oroszlánrészt vállalt a tüntetések megszervezéséből. Csak hab a tortán, hogy Mikhail Szaakasvili leendő elnök Soros személyes pártfogoltja. Tavaly, amikor a New Yorkban tanult jogász megkapta a Nyitott Társadalom Díjat, a kitüntetett érdemeit maga Soros méltatta.

Nem véletlen, hogy a megdöntött elnök is többször panaszkodott a grúziai Nyitott Társadalom Intézet – vagyis a Soros-alapítvány – tevékenységére. Ukrajnából és Fehéroroszországból a hatalomnak sikerült időben kiebrudalni Sorost – ott egyelőre nem is fenyegetik utcai demonstrációk az autoriter államfők hatalmát. Moszkvában sem véletlenül randalíroztak álarcos kommandósok az alapítvány irodáiban, mintha egy ingatlanbérleti vitát csakis géppisztollyal lehetne megoldani. A Nyitott Társadalom Intézet a hatalomnak mindenütt gondot okoz, ahol baj van a demokráciával. A nyugati féltekén is.

Grúziai szerepével Soros egy hónapon belül sokadszorra került be a hírek közé. November elején a zsidó adományozók New York-i konferenciáján tartott beszédet, ami eleve kisebb szenzáció volt, mivel ezekben a körökben Soros azelőtt nem számított kifejezetten bőkezűnek, és zsidó ügyekben egyáltalán nem szokott megszólalni. A nagyobbik szenzáció az volt, amit mondott: – A Bush-kormány és a Saron-kormány politikája hozzájárul az antiszemitizmus Európában tapasztalható erősödéséhez. Ha megváltozik az amerikai és az izraeli politika, az antiszemitizmus is gyengül majd: más orvosság nincs.

Soros saját szerepét is kritikusan látja. A beszéde alatt többször is felszisszenő hallgatóság előtt kifejtette, aggódik, mert tevékenységével, ha akaratlanul is, de hozzájárul ahhoz az „új antiszemita” nézethez, miszerint a zsidók irányítják a világot.

Az elhangzottak heves bírálatot váltottak ki zsidó vezetőkből, akik szerint az antiszemitizmusért nem lehet a zsidókat okolni, és Soros különben is egy felületes, leegyszerűsítő sztereotípiát vett át. Michael Steinhardt ingatlanmágnás, aki Sorost meghívta a konferenciára, még a teremben reagált a beszédre: – George Soros nem gondolja, hogy a zsidókat annál is jobban kellene utálni, mint amit megérdemelnek?

A közönség kuncogott, Soros pedig közbekérdezett, vannak-e a teremben újságírók. Amikor megtudta, hogy vannak, elhallgatott. Lehet, hogy mondanivalója sokaknak nem tetszett – jó néhány amerikai zsidó Izrael bármilyen bírálatát az antiszemitizmussal azonosítja –, az viszont már sokkal inkább, hogy az USA huszonnyolcadik leggazdagabb embere végre hajlandónak mutatkozik zsidó szervezetek jelentős támogatására. Még ha közben palesztin projektekre is ad pénzt.

Az igazi vágyálma azonban George W. Bush megbuktatása. Az elmúlt évtizedekben szétosztogatott ötmilliárd ellenére még mindig hétmilliárd dolláros magánvagyonából Soros eddig tizenöt és fél milliót adott olyan, a Demokrata Párthoz közel álló szervezeteknek, amelyek a pénzt nyilvánvalóan a választási kampányban fogják elkölteni.

Szerinte az amerikai kormányzatot egyfajta felsőbbrendűségi tudat hatja át, és őt a Bush-féle „aki nincs velünk, az ellenünk van” elve a gyerekkorában a megszállt Magyarországon hallott jelmondatokra emlékezteti.

Az amerikai felsőbb-rendűség buborékja című, januárban megjelenő könyvében azt jósolja, hogy a mostani, a realitásoktól elrugaszkodott amerikai politika, hasonlóan a tőzsdei buborékokhoz, előbb vagy utóbb ki fog pukkadni.

Amerika ugyanis nem az erő alkalmazásával lett a világban az, ami, hanem éppen azzal, hogy nem élt vissza erejével. Soros úgy véli, Bush a terrorizmus elleni háború örve alatt valójában az amerikai érdekeket és értékeket akarja ráerőszakolni a világra, mert meg van róla győződve, hogy az amerikai modell felsőbbrendű, és mindenkinek hasznára válna, ha azt követné. Ezt hívják manapság neokonzervativizmusnak, bár a nézetrendszert Soros inkább a szociáldarwinizmus különösen kegyetlen formájának tartja.

A könyvből részleteket közöl az Atlantic Monthly nevű folyóirat decemberi száma. A szövegben Soros elveti és veszélyesnek minősíti az amerikai felsőbbrendűség elvét, mivel szerinte nincs minden ország számára egyformán használható, sikeres nemzetépítési modell. Másrészt az amerikai modell azért sem vehető át, mert éppen azon a központi helyen alapul, amelyet a globális kapitalista rendszerben az Egyesült Államok elfoglal – és nem óhajt átengedni. A terror ellen persze fel kell lépni, de erre nem a háború a legjobb megoldás. A terrortámadások miatti természetes félelmet le kell győzni, mert különben éppen a terroristák kezére játszanak: hagyják, hogy ők határozzák meg Amerika prioritásait.

Saját doktrínáját Soros úgy fogalmazza meg, mint az Egyesült Államok által vezetett, kollektív, konstruktív megelőzés politikáját. Ebbe legvégső esetben akár a katonai erő alkalmazása is beletartozhat. „A világnak vezetésre van szüksége. A múltban betöltöttük e szerepet, ma azért olyan erősek az Amerika-ellenes érzelmek, mert jelenleg nem tesszük” – írja Soros.

A milliárdos Grúzia demokratizálásában szerzett érdemeit elismerő sajtó azonban érdekes módon sokkal kritikusabb, ha arról kell írnia, hogy Soros az Egyesült Államok elnökét is le akarja váltani. – Kicsoda ő, hogy meghatározza, mi a közérdek? – pattog a centrista Washington Post. És a helyzet tényleg érdekes. Ha egyvalaki hajlandó sokat áldozni az általa kívánatosnak tartott politikai cél elérésére, mi akadálya annak, hogy más, szintén nagyon gazdag, de esetleg eltérő nézeteket valló személyek ugyanezt tegyék? Ezzel a választási kampányok végképp a milliárdosok csataterévé válnának.

Soros ráadásul 18 millió dollárral támogatta a kampányfinanszírozás amerikai rendellenességeit feltáró szervezeteket. Most, hogy végre új törvény lépett életbe, amely megnehezíti a korrupciógyanús pénzmozgásokat, Soros az elsők között keres kiskapukat. Ez persze csak technika kérdése. Mivel a pártok közvetlenül immár nem fogadhatnak el nagy összegű felajánlásokat, most a kampány költséges elemeit, például a televíziós hirdetéseket kiszervezik a „független” civil szervezetekhez, amelyeket a törvényhozók bölcsen kifelejtettek a jogszabályból. A minap Soros bejelentette, hogy tízmilliót ad az egyik ilyen aktivista csoportnak. Másnap barátai 13,5 milliót tettek hozzá. Csoda, hogy a republikánusok levegőért kapkodnak?

Amikor megkérdezték, odaadná-e hétmilliárdját, csak hogy Busht ne válasszák újra, Sorosnak egy pillanatra elakadt a szava. Aztán kimondta: – Ha valaki garantálni tudná az eredményt.

Washington, 2003. december