Nagy nap ez a mai. Csak nem tudom kinek. Azt sem tudom, mit gondoljak erről az ünnepről. Mikor még divatban volt, én kicsi voltam. Na, azért nem annyira kicsi, hogy ne emlékeznék a férfiak hadára, akik e napon egy szál virággal, kötelességtudóan vonultak az utcán.
Kinek kell a nőnap?
A nők oktatásáról szól egy rövidke passzus, amely szerint 1911-ben nyílt meg Lipcsében az első női főiskola, s célja az volt, hogy a nőket magasabb tudományos képzésben részesítvén, előkészítse őket az anyasággal járó nevelői hivatás gyakorlására, s képesítse arra, hogy minél több közhasznú tevékenységet tudjanak kifejteni. A női főiskolán, a könyv szerint, a tanítás egészen olyan volt, mint az egyetemeken. Én viszont az előző mondatokat úgy értelmezem, hogy a nők lehettek ugyan diplomás anyák és feleségek, de nem atomfizikusok, orvosok, villamosmérnökök...
A női munkáról szóló bekezdésben a következő mondat tetszett a legjobban: „A női munkát semmiféle társadalom nem nélkülözheti, és a legkedvezőbb körülmények között élő osztályok nőinek kivételesen tétlen életéből a női munkára általában következtetések nem vonhatók.”
A legizgalmasabbnak a Nőkérdés és nőmozgalom címszó ígérkezett. Nyolc hosszú bekezdést igényelt. Miről is van szó? A nőkérdés a nő egyenjogúsítása a férfival, a nőmozgalom erre irányul. Követelései: a művelődés ugyanolyan lehetősége, mint amilyen a férfi előtt nyitva áll, szabad pálya és egyenlő munkáért egyenlő díjazás, a feleség teljes jog- és cselekvőképessége, a nőre vonatkozó kivételes büntetőjogi szabályok eltörlése, a nők szavazati joga, a női munka szociális értékének elismerése. A nőmozgalom bölcsője Észak-Amerika, ahol már a 18. század hetvenes éveiben elkezdődött a nagy harc, amely végigsöpört Európán, sőt még Kínába is eljutott. Kétszáz év alatt sikerült is valamit elérni, van szavazójogunk, manapság egyre gyakrabban élhetünk vele. Járhatunk egyetemre, vannak viszont nőgyűlölő professzorok, akik aztán a vizsgán megmutatják, hogy a lányoknak nincs ott semmi keresnivalójuk. És biztosan nem csak velem történt meg, hogy nem vettek fel egy munkahelyre, mert nem borotválom naponta a képemet. Ezért van még mindig szükség a feministákra és a nőegyletekre. Ha nem léteznének, az azt jelentené, hogy a nők körül minden rendben van. Akkor talán nem történhetne meg, hogy egy anyától az őrült férje elrabolja gyermekeit, s ő sehonnét nem kap segítséget, hogy viszszaszerezze őket, akiket a férfi már fél Európán végighurcolt. És nem lehetne tájainkon minden ötödik nőt rendszeresen büntetlenül bántalmazni.
Mire végéhez értem a nőkérdés olvasásának, rájöttem, nem is szeretem én a nőnapot. Aki nem figyel rám egész évben (hogy a kiharcolt jogaimról már ne is beszéljek), az ma se hozzon nekem virágot. Virág ugyanis nem csak március nyolcadikán nyílik.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.