Kim Philby, a mesterkém elszalasztott küldetése

A kommunista elkötelezettségű Philby, az ún. „harmadik ember” volt a harmincas években beszervezett cambridge-i ötök közül. A frissen felszabadított MI5 titkosszolgálati iratokból kiderült: Sztálin a második világháború előtt meg akarta gyilkoltatni a spanyol diktátort, Franco tábornokot. A szovjet titkosszolgálat úgy döntött, a feladatot egy fiatal angol férfira kell bízni. Az összeesküvés ötlete a „vérszomjas törpétől”, Nyikolaj Jezsovtól származott, aki gúnynevét alacsony termete, nyomoréksága, illetve a sztálini tisztogatások idején több ezer gyilkosságban játszott szerepe nyomán kapta.

Az akkori állambiztonsági szervezet, az NKVD feje egy másik ügynököt, Paul Hardtot bízta meg, hogy keressen megfelelő embert, és küldje el a spanyol polgárháborúba. Márpedig Kim Philby – eredeti nevén Herold Adrian Russel Philby – épp megfelelt volna a gyilkosság végrehajtására: fiatal angol férfi, jó családból származó újságíró, idealista és fanatikus nácigyűlölő volt. Mielőtt azonban a terv megvalósult volna, maga Hardt is az üldözések áldozatává vált: visszahívták Moszkvába és ott eltűnt. Az MI5-irat egy Londonba dezertált szovjet titkosszolgálati ügynök, Walter Krivickij kikérdezése alapján keletkezett.

Kim Philbyről tudni kell, hogy őt sokkal inkább kommunista meggyőződése, mint zsarolás vagy megvesztegetés késztette a hazaárulásra. A 25 éves Philby a The Times napilap tudósítójaként tevékenykedett a spanyol polgárháború idején és került Franco-párti cikkeivel a tábornok közelébe. A sors fintoraként később maga Francisco Franco tűzte ki a megsebesült Philby mellére a Katonai Érdemérem Keresztjét harctéri tudósításai során tanúsított bátorságáért.

Kim Philbyt csak néhány évvel később, 1940-ben szervezte be diáktársa, Guy Burgess az MI6 titkosszolgálatba. Philby kiemelkedő tehetsége révén a kémelhárítás főnökének pozíciójába került és a szovjetek európai felforgató tevékenységének meghiúsításáért volt felelős. 1949-ben Washingtonba helyezték át, és összekötő tisztként szolgált a brit és amerikai titkosszolgálatoknál. Ennek a posztnak révén a szovjet kémszolgálat ölébe egyszerre hullott információ mindkét ellenséges országról. Philby hihetetlen károkat okozott nemcsak az MI6 és a CIA titkainak eladásával, hanem azzal is, hogy időben riasztotta cinkosait, Burgesst és Donald MacLeant, a „Csodálatos Ötök” további tagjait. Hozzásegítette őket, hogy a Szovjetunióba meneküljenek, amikor a brit titkosszolgálat felfedezte kétkulacsosságukat és felelősségre vonás várt volna rájuk.

Philbyt magát 1955-ben bocsátotta el az MI6 és 1963-ban – amikorra árulása lelepleződött – a brit külügyminisztérium segítségével szerzett bejrúti külföldi tudósítói posztjáról Moszkvába dezertált. A KGB ezredessé nevezte ki, feleségül vett egy lengyel-orosz nőt, Rufát és 1988-ban bekövetkezett haláláig a hatalom kiváltságait élvezve visszavonultan élt. Ami a történet másik hősét, Francót illeti, a diktátor köztudottan haláláig, 1975-ig vezette Spanyolországot.

A brit állami levéltár által közzétett irat sarkán kék tintával írott megjegyzés olvasható: „prob. Philby” – valószínűleg Philby. A friss információk nyilvánosságra kerülése alkalmából a neves brit történész, Christopher Andrew rövid cikket jelentetett meg a The Timesban, melyben „tragédiának” nevezi, hogy Krivickij kihallgatói a leírás alapján nem jöttek rá: Philbyről van szó. Ha több energiát fordítottak volna a „fiatal angol férfi” azonosítására, csírájában fojthatták volna el a „Csodálatos Ötök” kártékony karrierjét. Bár Philby „abszurdnak” nevezte, hogy szovjet megbízást kapott volna Franco meggyilkolására, és a KGB még 1990-ben is tagadta a sztorit, utóda, az SVR elismerte hitelességét. Philbynek egyébként alkalma lett volna megölni a tábornokot, hiszen két interjút készített Francóval.