Kedveseim!

Szép az idő, virágos a kedvem, hamarosan virágba borul a természet is. Rám duplán mosolyog a napocska, hiszen nemcsak a szerkesztőségbe jövet melenget, hanem itt, az asztalomon a sok kedves rajzról is. Mutatom is Nektek lassan, sorban, ahogy lehet, mosolyogjatok Ti is velem, aztán ragadjatok tollat, s írjátok meg, kinek a rajza tetszett a legjobban, s miért. A legszebb levélért könyvet küldök írójának, hétről hétre. Régi barátaim már tudják, most elmondom az újaknak: Minden levelezőlapra, borítékra írjátok rá a címeteket, nevetek mellé a korotokat, falutok, városotok nevét hivatalosan (szlovákul) és magyarul is. Aki egyszerre több dolgot is küld egy borítékban, kérem, minden egyes lapra írja rá az adatait, mert annyi a levél az asztalomon, hogy ha összekeveredik, nem tudom majd, kihez tartozik. A rejtvénykészítőket pedig kérem, küldjék el a megfejtést is, ezzel is segítve munkámat, hiszen ha én nekiállok fejtegetni, nem lesz időm szerkeszteni.

Most pedig bemutatom Nektek Bodnár Viktóriát, következő régi barátomat, akit a nagyok annak idején szintén tiszteletbeli klubtaggá választottak. Még csak ötéves, de már mióta ír nekem aranyos nyomtatott betűivel! És mennyi rejtvényt készített – komoly iskolásoknak is becsületükre válna. Vegyetek róla példát, barátok, dolgozzatok, írjatok, nem bánjátok meg!