Kedves gyerekek!

Addig hívogattuk, csalogattuk a tavaszt szebbnél-szebb versekkel, rajzokkal, hogy ni, máris a nyár van itt. Kijött a jó idő, alighanem labdáztok, bicikliztek, s kevesebb időtök marad rám, mert megcsappant a postám, kevesebb levelet kapok, a rejtvényekhez is kevesebb megfejtés érkezik. Ebből aztán az is következik, hogy kevesebb a nyertes, pedig sok szép könyvem van ám, a minap kaptam egy ládányit a Lilium Aurum Könyvkiadótól megint. Várom azt is, hogy szavazzatok egymás munkáira, de hiába. Egyedül a krasznahorkaváraljai Görgei Dóra írta meg, hogy neki Vankó Zsófika rajzai tetszenek a legjobban, merthogy annyira életvidámak, színesek, szépek. „Rajzai a belső tulajdonságairól is árulkodhatnak. Ha formás, mosolygós alakokat ábrázol, akkor biztos, hogy ő is életvidám, kedves és jószívű.” Ezért Dórának Zsófika ajándékát küldöm, egy Kópé-portrét. És természetesen ígéretemhez híven azoknak is jár a könyvjutalom, akik vették a fáradságot, s megírták, milyen volt óvodásnak lenni.

Köszönöm mindenkinek, aki rám is áldoz idejéből, persze, játszatok, tanuljatok, de kérem, ne felejtsetek el engem sem! Hisz én vagyok, aki benneteket szeret, s ki nélkületek nem