Az egyetemi évek alatt minden hallgató számára kiderül, hogy jól döntött-e, mikor az adott szakot választotta.
A diákok zöme minden bizonynyal jól választott, hiszen elképzeléseik több-kevésbé megegyeznek azzal, amiket a felvételi idején terveztek. De manapság gyakori, hogy az egyetemet megkezdett hallgatók meggondolják magukat, és átlépnek egy másik szakra. A szakot teljesen feladók azok közül kerülnek ki, akik az egyetem megkezdése óta jelentősen, vagy nagyrészt eltávolodtak kezdeti pályaválasztási elképzelésüktől. A fiatalok – alkalmazkodva a munkaerő-piaci (vélt vagy valós) elvárásokhoz – felismerték, hogy egy diploma nem elegendő, s törekednek még egy megszerzésére. Azok pedig, akik nem készülnek másoddiplomás képzésre, feltehetően valamilyen posztgraduális képzésben szeretnének továbbtanulni.
A húsz évnél fiatalabb első-másodévesek közel egyharmada tervezi, hogy máshol is elvégez majd egy alapképzést. Ez a szándék azonban nem csak rájuk jellemző, hiszen a 21-24 évesek egynegyede, a 24 évesnél idősebbek egyötöde hasonló terveket forgat a fejében. A levelező képzések rendkívüli népszerűségnek örvendenek ez utóbbi korosztály körében. Leginkább a bölcsészek gondolják úgy, hagy belevágnak még egy alapképzésbe. Természetesen, ha valaki minél inkább közelít az egyetem befejezéséhez, annál inkább valószínűbb, hogy posztgraduális képzésben. Szakterületenként nézve azt mondhatjuk, hogy leginkább az orvosok, a jogászok és a közgazdászok szeretnének posztgraduális képzésben továbbtanulni, az ő esetükben itt elsősorban a szakosodáshoz szükséges képzésekről lehet szó.
A doktori képzés
Érdekes, hogy az első-másodévesek nagyobb arányban gondolkodnak doktori képzésben, mint a felsőbb évfolyamos hallgatók. Ennek oka lehet, hogy ők már abban az oktatás expanziójával párhuzamosan alakuló társadalmi diskurzusban élték meg a továbbtanulást, amely szerint a különböző szakterületeken önmagában már egy diploma nem elég az érvényesüléshez, hanem szükséges a doktori fokozat megszerzése is. Emellett személyes okai is lehetnek annak, hogy a felsőbb évfolyamosok között kisebb az aránya a PhD képzést maguk elé tűzőknek. Pl. bizonyára sokan vannak, akiknek az egyetem elvégzése is éppen elég nagy vállalás, s annak végeztével már nem szívesen vágnak bele egy újabb, s nehezebb képzésbe – ezt azonban az alsóbb éves hallgatók még nem nagyon tapasztalhatták meg.
A bölcsész- és a természettudományi karok hallgatói között találkoztunk a legmagasabb arányokkal: közülük jóval többen tervezik a doktori képzésben való részvételt, mint a többi szakterületen tanuló diákok. Rajtuk kívül még az orvostanhallgatók emelkednek ki. Feltehetően ez egyben azt is jelenti, hogy ez az a három szakterület, ahol a legnagyobb arányban vannak a tudományos pályára, kutatónak készülő fiatalok.
A továbbtanulás tervezése
Nyilvánvaló, hogy a külföldi ösztöndíjak kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy a diákok emberi és szakmai kapcsolatokat teremthessenek a világ minden tájáról érkező egyetemistákkal, és közelebbről megismerjék egy ország életét. Egy-egy ilyen útról számtalan élménynyel és tapasztalattal gazdagodva térnek haza a fiatalok, s ami igazán fontos – viszonylag magabiztos nyelvtudással. (he)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.