Kárpótlás jár – mégpedig az emberség jogán

Az Alistálon szolgálatot teljesítő Horváth Róbert atya lelkipásztorként vesz részt a DÁLESZ munkájában; mint vallja, a mindenkori üldözöttekért valamilyen formában az egyház is felelős, s az igazságnak előbb vagy utóbb ki kell derülnie.

Ejtene néhány szót a DÁLESZ gyakorlati tevékenységéről?

A szervezet néhány akciója Brüsszelhez kötődik, ám legtöbb rendezvényünket itthon szervezzük. Az évfordulók kapcsán tartottunk megemlékezést Albáron, Somorján, Alistálon, Köbölkúton, legközelebb pedig Ekelen lesz.

A szervezet vezetősége, illetve tagjai az EP Emberjogi Bizottsága elé vitték az ügyet. Milyen eredménnyel?

A DÁLESZ célja egyebek közt az, hogy a nemzetközi fórumokon is ismertesse a felvidéki magyarokat ért sérelmeket. A bizottság előtt olyan szakemberek, illetve tanúk szólaltak fel, akik a jogfosztottságot történeti tényekkel tudják igazolni. Szeretnénk, ha ezek alapján, megnyerve ügyünknek az európai közvéleményt is, rendezni tudnánk az ügyet. Ha a történelmi hazugságokra fény derül, arra a szlovák törvényhozásnak is reagálnia kell; csak így van rá esélyünk, hogy a deportáltak leszármazottai kárpótlásban részesülhetnek.

Vannak adataik arra vonatkozólag, hogy hány embert érintene ez?

A deportáltak száma 47-76 ezerre tehető, nincsenek ide vonatkozó pontos adatok. Nem tudjuk, hányan szöktek vissza, illetve hányan töltöttek Cseh- és Morvaországban egy hónapnál hoszszabb időt. Nehezen hozzáférhetők a kitelepítésekre vonatkozó dokumentumok is, erről a felmenőimre vonatkozó iratok után kutatva magam is megbizonyosodtam. Mintha tudatos ködösítés folyna – a hivatalok nem akarják elismerni, hogy bűnt követtek el, sőt beszélni sem akarnak erről az időszakról. Pedig kisgyerekeket, idős, rokkant embereket kényszerítettek otthonaik elhagyására, s nekik is keményen kellett dolgozniuk. A Csehszlovák Köztársaság ezzel a saját törvényeit sértette meg, s ez, illetve a jelenlegi hozzáállás is sok mindent elárul az országban uralkodó viszonyokról. (-ea-)