Karácsonyi illatkalauz

A karácsonyról nehéz bármit is írnom, mert az összes karácsonyi emlékemet csakis szentimentális hangnemben tudnám felidézni... S mivel én a karácsonyban annyi mindent szeretek, hogy most csak egy dolgot emelnék ki: az illatok mágikus hatását. Kezdődik minden a fenyőfák illatával. Igaz, nem én veszem fát, ez az apum dolga, de ott sétálgatok a piacon, csak azért, hogy magamba szívjam az illatukat. Ilyenkor hajlandó vagyok arról is megfeledkezni, hogy ennek mekkora ára van... A mézeskalácsok illatát már jóval karácsony előtt idézgetni kezdem, hamis, üzletekben kapható kalácsokkal. Ami nem éppen szerencsés megoldás, de ha már októbertől minden üzletben karácsony van, egyszerűen meg kell kóstolnom párat. Aztán a szenteste közeledtével már nálunk is illatozik egy kiválasztott fa meg sok-sok házi mézeskalács, s ilyenkor érzem azt a semmihez sem hasonlítható nyugalmat. Hiába kell még ezernyi dolgot elkészítenem, egyszerűen megbabonáz az a jellemző illatfelhő. S ehhez jön még a máskor oly idegesítően bűzös rántott hal szaga, ami azonnal beivódik a hajamba, ruhámba, bőrömbe, s ilyenkor egy csöppet sem zavar, mert ez is kihagyhatatlanul hozzátartozik a mi bensőséges karácsonyozásunkhoz. Később a templomban a meghittség és öröm illata vesz körül, mert karácsonykor ezeknek a fogalmaknak is illatuk van, s hatásukra csak megszeppenve összehúzom magam... S már most libabőrös vagyok, mert tudom, hogy nemsokára minden a varázslatos, megszokott illatok között zajlik majd.