Kancellárvágyak

Németország 2002. évi legnagyobb könyvsikere nem valamelyik komoly világklasszis írója – Günter Grass vagy Martin Walser – nevéhez fűződik. Egy félig-meddig elfeledett, kiöregedett popsztár önéletrajzi pletykakönyve futott be igazán. Az egykoron egész Európában ismert és kedvelt Modern Talking együttes két énekese közül az egyik, Dieter Bohlen kirukkolt a Csak a színtiszta igazat című könyvvel, amely a műfajban példátlan sikert hozott szerzőjének. Vélhetően az életét is megváltoztatta.

Egy fekete, latinos külsejű, lágyabb vonású fiú meg társa, egy kissé baltával kifaragott arcúnak tűnő, szalmasárga bubifrizurájú legény: Thomas és Dieter – ez a Modern Talking. A kezdetekkor a szőke fiúban tombol az érvényesülés vágya. A múlt század nyolcvanas évei elejére aztán beüt a siker, a Modern Talking az egyik legismertebb német, európai popbandává lép elő. Turnéznak, még Moszkvába is elvetődnek. Dieter Bohlent az 1989-es peresztrojka korszakban a szovjet ifjúság hőse címmel tüntetik ki.

– Gyiter, ljublju vász – Dieter, nagyon kedvelem magát, mondja neki Raisza Gorbacsova, a világ, Európa, benne Németország sorsát is megváltoztató utolsó szovjet elnök, Mihail Gorbacsov azóta elhunyt felesége. Elvetődnek az akkori NDK-ba is. A fellépti díjjal, a keletnémet márkákkal Dieter nem tud mit kezdeni, így hívei között elosztogatja a berlini állami nyomdában készült színes papírdarabokat, majd később a fejét veri: 1990-ben, az országegyesítéskor beválthattam volna őket jó, kemény nyugatnémet márkára...

Dieter, a vidéki, oldenburgi kisfiú eljut sikerei csúcspontjára: a nyolcvanas években Thomassal, énekes társával együtt talán a legnépszerűbb német popsztár. Aztán a Modern Talking lassan elindul lefelé a feledés lejtőjén. Dieter dalocskája, amit Dionne Warwick amerikai énekesnővel tervez világslágerre vinni, megbukik. Könyvében állítja, lehengerlő szerelmi kalandba keveredik „Rambo” Stallone akkori feleségével, az óriás nőstény Brigitte Nielsennel, miközben attól retteg, „Rambo” benyit a szobába, ahol ők éppen az ágyon hancúroznak, és aztán lesz haddelhadd.

Dieter Bohlenről, a zenész-énekesről egyre kevesebbet, Dieter Bohlen botrányhősről egyre többet hallani. A német Spassgesellschaft, a média, a kereskedelmi tévék, az RTL, Sat1, Pro7, Viva formálta-irányította tömeg-életélvezet-érzés, a big brother-technoláz, a „bárkiből lehet médiasztár” világ egyik aktív részvevője lesz. Tudja a titkot: minden bulvárlapban, a kereskedelmi tévék pletykaműsoraiban minden héten valamivel szerepelni kell. Egy hónapig tart házassága a fekete hajú, volt Németország-szépével, Verona Feldbuschsal. Persze előtte-utána-közben összeáll más, országszerte ismert, könnyedebb életű hölgyekkel.

Erről szól botránykönyve legszaftosabb része, amely Németországban addig ismeretlen részletességgel, önmutogatási hajlammal fedi fel szexuális életének bugyrait, a tévéműsorokban agyonkoptatott, számtalanszor felolvasott részletet nemi szerve használat közbeni eltöréséről. A kibeszélt asszonyok-lányok fújnak, Verona „lebunkóprolizza” Dietert, aki könyve előszavában mindenkit – olvasóit és rosszakaróit is – elküldi melegebb éghajlatra. A könyvet mégis veszik, mint a cukrot.

Bohlen, a szalmasárga szenzáció, cimboráival együtt már azon gondolkodik, hogy akár Németország kancellárja is lehetne. (Verona mondja róla nagy rosszindulattal: Dieter politikusi ambíciói abban mutatkoznak meg, hogy megpróbálta olvasni a Der Spiegelt, meg a Focust, de hamar beleunt.)

Miért is ne? Amerikának húsz éve volt egy színész-elnöke, akinek az intellektuális képességeit hasonlóképpen nem tartották sokra... Dieter Bohlen több mindenhez ért: pénzcsináláshoz, a Spassgesellschaftban, az örömködő társadalomban rejlő pénzügyi lehetőségek gátlástalan kiaknázásához. Csillaga, kiváltképpen bizonyos Big Brother-kedvelő nézők körében, változatlanul magasan áll – ellentétben Gerhard Schröder lefelé csúszó népszerűségi mutatójával.