Kálvária a vasútállomáson

Ungvár. Aki mostanság vasúton szeretné megközelíteni a megyeszékhelyet, igyekezzen idejében részletes információt kérni arról, mikor indul a vonata, hová érkezik, és főként mikor. Ungváron ugyanis új vasútállomás épül, és e nagyszabású vállalkozás miatt március elsejétől a teljes vasúti menetrend megváltozott. Az Ungvárra közlekedő vonatok száma megritkult, a Munkács, Beregszász irányából érkező szerelvények némelyike csak Csapig közlekedik, vagy másfél óra várakozás után indul tovább onnan a megyeszékhelyre.

Március első napjaiban meglehetősen nagy volt a káosz a vasút háza táján. Volt, aki Bátyúban hajnalban rendben felült az Ungvárra közlekedő vonatra, melyről Csapon kiderült: mégsem 10 órakor, hanem 11.30-kor ér a célállomásra. Ungváron aztán újabb meglepetés várja az utazókat: az ideiglenes állomáson ugyanis hiányoznak a peronok, gyakorlatilag a nyílt pályán kell le- és felszállniuk a kocsikra.

Akik mit sem tudnak a nagy ungvári fejlesztésről, a vonatállomásra érve meglepődve tapasztalják, hogy az állomásépületet deszkakerítés és drótsövény veszi körül, jegypénztárul pedig egy háromablakos pléhbódé szolgál. „Információ” – olvasható az egyik ablak vasrácsai között, és mellette egy szerény papírfecni: szóbeli információ – 85 kopijka, írásbeli információ – 75 kopijka.

Az ablak mögött ülő informátornak rendben bemutatkoztunk, s olvasóinkra hivatkozva kértük az új menetrendet. A válasz: „Mi az, nem lát?! A bódé falán minden ki van írva, olvassa el vagy írja át, ha úgy tetszik, egyebet nem mondhatok!” Fizetnünk viszont nem kellett...

A hirdetményekből valóban kiderült (persze csak ukrán nyelven), hogy az állomásépület átépítése miatt március 1-jétől új menetrend van érvényben.

A menetrendet valóban bárki elolvashatja, már ha látja az apró betűs kiírást. Arra vonatkozóan viszont, hogy mégis hol lehet felülni a Csap és Munkács irányába közlekedő vonatokra, semmilyen írásbeli tájékoztatást nem találtunk.

Végül egy vasutas igazított bennünket útba, hogy csak menjünk egyenesen a sínek mentén, majd a következő kék pléhbódénál várjunk türelemmel a vonatunkra. A kijelölt úton tolató mozdonyok, működő emelődaruk és dühös vasutasok mellett baktattunk. Az ideiglenes megállóra a Borogyin utca végén találtunk rá, az úgynevezett „részeg” piacnál.

Itt valóban egy kék bódé fogadja az utasokat. Mivel este volt és világítás hiányában sötét, bár ki volt függesztve a menetrend, elolvasni mégsem lehetett. A telefonon elért utasszolgálatnál kérdésünkre elmondták, minden helyközi vonat valamennyi kocsijában hirdetmény tájékoztat a menetrendváltozásról és a továbbutazási lehetőségekről, míg a vasútállomásokon, valamint a vonatokon a kalauzoknál lehet informálódni az útirány, a menetidő és egyéb kérdésekben.

Ha a gyakorlatban a vonaton utazók mégis mást tapasztalnak, az nem a véletlen műve.