Kallós Zoltán néprajzkutató

A mezőségi Válaszúton született 1926-ban. A vegyes nemzetiségű faluban anyanyelvével párhuzamosan a románok és a cigányok nyelvét is megtanulja. Az elemi osztályok elvégzése után tanulmányait Kolozsváron folytatja, majd a sepsiszentgyörgyi tanítóképzőbe iratkozik, tanítói oklevelét Kolozsváron szerzi meg. Majd a Zeneművészeti Főiskolán többek között Jagamas János tanítványa, aki arra ösztönzi Kallóst, tudatosan folytassa az elkezdett gyűjtéseket.

1950-ben családjuk kuláklistára kerül, ezért eltávolítják a főiskoláról. Tanítói oklevelével a Bákó melletti csángó faluban, Lészpeden talál állást. Itt ismerkedik meg közelről a moldvai csángók hagyományaival, és megtapasztalva az elrománosító állampolitikát, megszállottként kezdi el a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének, hagyományainak gyűjtését. Martin Györggyel együtt keresik fel főként a Mezőség és Kalotaszeg táncosait, zenészeit és énekeseit is. A 70-es évektől jelennek meg balladagyűjteményei.

Munkájának gyümölcsét az 1989-es változások után kezdi élvezni, megkezdi a gyűjtések rendszerezését és a hangzóanyagok kiadását. 1992-ben létrehozza a Kallós Zoltán Alapítványt, mely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője, emellett a moldvai csángók ügyének támogatója. Munkásságának elismeréseként 1990-ben Életfa Díjat kap, a többi számos elismerés közül a legkiemelkedőbb a Kossuth-díj és a Corvin-lánc.