Kalács és joghurt az iskolában, no és a hézagos szociális törvény

A csallóközaranyosi alapiskola tantestületének több tagjával együtt az igazgatónő, Várady Kornélia is az iskolai étkezdében ebédel. A sulikonyha a törvények értelmében önálló intézmény, s közvetlenül az önkormányzat fennhatósága alá tartozik.

– Ha azt mondom, hogy a falubéli szakácsnők nagyon finoman, házias ízekkel főznek, nem dicsértem őket eléggé – értékeli a menza kínálatát az iskola igazgatónője. – Egyrészt képesek olyasmire, hogy a tésztafélék kategóriájában nem csak krumplis vagy túrós tésztát tesznek a gyerekek elé, hanem kalácsot dagasztanak (!), de a menynyiség mellett a változatos étrendre is odafigyelnek. A feltálalt ebédre szánt összegből a konyha igazgatónője hetente legalább kétszer „kigazdálkodja” a gyümölcsöt vagy a joghurtot, ami akár uzsonnának is megfelel. – Ebben a tanévben 234 diákunk van – mondja –, emelkedett a létszám, s hat év után az idén két párhuzamos első osztályt nyithattunk. Ez annak is köszönhető, hogy az aranyosi, ún. szatelittelepülésekről (Nagylél és Fölaranyos) is ide jöttek a gyerekek. Utóbbi helyen főleg szlovák családok élnek, de mivel mi vagyunk a legközelebb, hát anyagi okok miatt hozzánk, a magyar iskolába íratták be csemetéjüket.

Iskolaotthonos napközit működtetünk, vagyis az elsős gyerekeink nem hordanak haza táskát, leckét, itt vannak reggel fél nyolctól délután négy óráig az iskolában, és a délutáni órákban még készség- és képességfejlesztő gyakorlatokat is végeznek velük a nevelőink. A tízórait, uzsonnát hazulról hordják, s körülbelül nyolcvanan járnak az iskolai étkezdébe. Sajnos, vannak köztük olyanok is, akik erre a szó szoros értelmében rászorulnak. Nekik egy koronáért jár az ebéd, a többit a szociális osztály fizeti. Én nagyon örülök ennek a lehetőségnek, mert látom, hogy miből áll a diákok tízóraija és uzsonnája. Vannak szülők, akik nagyon értelmesen gondolják végig, hogy mit pakoljanak a gyereknek, ilyen például a vajas kifli, mellé csemegének egy kis gyümölcs vagy édesség, és a tea. A szülők egy másik csoportjának már vagy ideje, vagy kedve nincs tízórait csomagolni – habár én akár gyakorló anyaként is úgy gondolom, hogy még a három műszak mellett is kell lennie tíz percnek...! –, és ehelyett pénzt adnak a csemetéjüknek. Ezek általában a kétliteres kólát hozzák az iskolába, mellette egy csomó édességet, s maximum vesznek egy-két puszta kiflit is. Ez is nagyon egészségtelen, de a legrosszabb a harmadik réteg helyzete: ők vagy nem hoznak tízórait, vagy ha hoznak is, amint beérnek az iskolába, máris megeszik. Tehát valószínű, hogy otthon nem reggeliztek, de az is előfordul, hogy nem is vacsoráztak. Megesett már, hogy egy gyerekünk valaki másnak a tízóraiját emelte el egy óvatlan pillanatban. Én ezt nem nevezném lopásnak – egyszerűen éhes volt. Tehát azt gondolom, hogy az egykoronás ebédek nagyon hasznosak, mert így ezek a gyerekek naponta legalább egyszer normális, meleg ételt kapnak. Ezt a szociális osztály kínálja fel a polgármesteri hivataloknak, és ott döntik el, hogy bizonyos kritériumok alapján kik azok, akik, úgymond rászorulók. Az már nem az önkormányzatok, hanem a törvényalkotók hibája, hogy például az olyan szülő, aki anyasági segélyt kap, nem számít szociálisan rászorultnak, mivel van valamilyen bevételi (?) forrása. Hiába nincs egyéb, csak a családi pótlék és a legkisebb gyerek után járó anyasági segély, s az apa hiába munkanélküli, a család sajnos már nem számíthat a szociálisan rászorultak, így iskolás gyermekük ebédtámogatására sem.