Janikovszky Éva: Szalmaláng

Kezdjük az új esztendőt egy új könyv olvasásával! Emeld le a polcról Janikovszky Éva Szalmaláng című regényét, amely – bár nem most íródott – mégis örök életű és érvényű. Egy naiv és ártatlan kamaszlány csapongó, változó és mégis komoly érzelmeiről, vagyis szerelemről szól. Olvass egy kis ízelítőt a regényből!

A főhősnő, Palócz Vera egy impulzív, csupaszív lány, aki minden cselekedetében a saját érzelmeit fejezi ki, és éli át újra meg újra. Szeretetreméltó és angyalian naiv. Ebből kifolyólag édesapja határozottan nehéz helyzetben van. A „zord” – vagy talán egyáltalán nem is zord – apa meghökkenve figyeli leánya érzelmi hullámzásait, és igyekszik támaszként szolgálni, de az eseményekből még annyit sem ért, mint a kis hölgy, akinek lelkében és fejében a teljes káosz uralkodik.

A történet egyszerű, kisasszonykánk szerelmes lesz, nem is egyszer a regény alatt. Ezek amolyan kamaszos fellángolások, a főhős szemszögéből, persze, vérkomoly történetek. Vagyis a szegedi gimnazistalány először életre-halálra beleszeret Iharosba, aki Peer Gyntöt játssza a színházban. Azután: még halálosabban beleszeret Kolozs Jánosba, a karmesterbe. És küldi a leveleket Kolozs Jánosnak, aki egyáltalán nem karmester... És akkor, éppen akkor, amikor találkozik a tekintetük, és az első érzelmekkel teli szót váltják, abbamarad a regény...

„És... mi történt aztán? – kérdezték később Janikovszky Évát a kíváncsi olvasók. – Mi történt aztán, hogy a szerelmesek egymásra találtak?” Tizenegy évvel a regény megírása után, a harmadik kiadás epilógusában az írónő erre a kérdésre is választ adott.

Az, hogy hol és melyik időben vagyunk, igazából lényegtelen. Bármikor és bárhol, sőt, inkább mindig és mindenhol megtörténnek ilyesmik, az apák ezzel mindig gondban lesznek, a leányok meg mindig reménytelen szerelembe esnek.

Ha sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, akkor ne tétovázzatok, kezdjetek hozzá a regényhez! (he)