Húsvét előtt

Ilyentájt már nagy a készülődés, az emberek kitakarítják lakásaikat. Nekünk, diákoknak külön öröm, hogy kapunk egy kis szabadot, amikor nem kell iskolába menni. De nem csavargunk ám, hanem a szüleinknek segítünk. A lányok édesanyjukkal sütnek-főznek, meg tojásokat festegetnek. A fiúk meg előkészítik a szagos vizet, és megtanulnak egy-egy szép locsolóverset. Mert úgy dukál ám, hogy a legények az öntözés előtt szavaljanak.

Amikor kisebb voltam, lány létemre én is jártam öntözni a testvéremmel meg az apukámmal. Jó móka volt! Most már inkább itthon várom az öntözőket én is anyukámmal.

Miután a lakást kitakarítottuk, sütöttünk-főztünk, ideje magunkat is rendbe szedni. Ilyenkor többet időzünk a fodrásznál, mint máskor, és a szekrényből is előkerülnek a szép ruhák, azok, amelyeket valamilyen különleges alkalomra tartogattunk. Nos, itt az idő! Ha minden teendőnknek eleget tettünk, várhatjuk az öntözőket.

Én már nagyon várom azt a vidámságot, amit ez az ünnep jelent. Mindenkinek azt kívánom, hogy jól vigadjon, s legalább ilyenkor tegye félre a hétköznapok gondjait.

Ha volna még fiú, aki nem tud locsolóverset, annak írtam egyet:

Kinn a kertben jártam,

Egy szép rózsát hervadozni láttam.

Bejöttem hát megkérdezni,

Szabad-e őt megöntözni?

Minden kedves olvasónak kellemes húsvéti ünnepeket kíván:

Szabó Ildikó, 13 éves, Dióspatony