Hőskor az erdélyi magyar egyetemen

Az EMTÉ-n maga az oktatás csak október 15-én kezdődött. Addig a csíkszeredai Sapientia-fiók 209 első éves diákja Homoródfürdőn előkészítő táborban vett részt. Már ott megismerhették egymást és néhány tanárt, felkészülhettek a Csíkszeredába történő áttelepedésre. Bevezették őket az egyetemi életbe, megalakult a hallgatói önkormányzat.

Kolumbán Gábor, a csíkszeredai Sapientia menedzsment és társadalomtudományi tanszékének megbízott vezetője és a Sapientia Alapítvány székelyföldi fiókjának elnöke két hónap elteltével úgy látja, hogy egész sor kedvező tapasztalatot szereztek. A fiatal oktatógárda jól dolgozik. Pezsgő diákélet zajlik: megtartották az első Székelyföldi Diákköri Konferenciát, megszervezték az első gólyabált is. Családias hangulat alakult ki, s ehhez az is hozzájárul, hogy a kollégium és az egyetem egy helyen van.

A nehézségekből is van persze bőven. Kiderült például, hogy a tanárokat túl későn, csak október elsejével szerződtették, ezért közülük szinte senki sem tudott a vakáció ideje alatt a jegyzetek írásával foglalkozni. A másik negatív tapasztalat, hogy a diákok alapképzettsége kiegyenlítetlen. Megfogalmazódott az első tanulság: a jövőben már év elején egy szintre kell hozni a diákok alaptudását. Ennek érdekében – véli Kolumbán – az oktatás megkezdése előtt előkészítő tanfolyamokat kell majd szervezni, elsősorban számítástechnika, matematikai alapismeretek és idegen nyelvből.

Tonk Sándor professzor, az EMTE rektora megállás nélkül ingázik az egyetemi intézményeknek otthont adó városok között. A legfontosabb eredménynek azt tekinti, hogy elkezdődött a tényleges oktatói munka Csíkszeredában és Marosvásárhelyen, illetve folytatódott Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen, amely a Sapientiához kötődik.

A rektor is úgy látja, hogy gondjaik az indulás nehézségeihez kapcsolódnak, hiszen párhuzamosan kellett az oktatni, elvégezni a hátramaradt szervezőmunkát, véglegesíteni az infrastruktúrát. Tonk Sándor szerencsésnek mondja, hogy Marosvásárhelyen – egyetemi város lévén – sok a tapasztalt tanár. Itt ezért gördülékenyebben indult az élet. Az oktatókat is könnyebb volt megnyerni, hiszen ott műszaki jellegű, illetve szociál-pedagógiai szak indult, s Erdélyben sok az ehhez értő egyetemi tanár. A rektor Marosvásárhelyt közelebbről ismeri, mert ott tanít is.

Tonk professzor szerint Csíkszeredában valamennyire más a helyzet, mert az nem volt egyetemi város. Az oktatás ott is jól indult, de a megfelelő tanárok megnyerésével vannak nehézségek. Igen sok az ingázó tanár, s ez megnehezíti a munkát. Úgy véli, Csíkszeredában még bizonyos időre szükség lesz, amíg az oktatás a rendes mederben folyhat. A rektor azt állítja: nem érte meglepetés.

Az eltelt időszakban valamennyi helyszínen igyekeztek pótolni a felszereltség hiányosságait. Marosvásárhelyen és Csíkszeredában korszerű kézikönyvtárat szeretnének létrehozni. Másfelől – mivel olyan tudományágakban is indult az oktatás, amelyek esetében megfelelő háttérrel nem rendelkeztek – a könyvtárra nagy szükség lenne. Sok segítséget kaptak külföldről, hogy a korszerű igényeknek megfelelhessenek.

A Sapientia különböző szakokra kapott ugyan működési engedélyt, az egyetem ideiglenes akkreditációját tartalmazó kormányrendelet azonban eddig nem látott napvilágot. Tonk Sándor azonban e tekintetben is bizakodó:

– Komoly ígéretet kaptunk arra, hogy a kormányrendelet már nem késik sokat. Eddig kért szakot engedélyeztek, amelyekhez bemutattuk az ideiglenes működéshez szükséges dokumentumokat. Tehát mind a kilenc szak, amellyel indultunk, megjelenik majd a kormányrendeltben is – állítja.

Új elem, hogy sikerült az első kolozsvári szak indításához is összeállítaniuk az akkreditációs dokumentumokat, be is nyújtották, s túl vannak már az első szakmai ellenőrzésen. Jóllehet a szakmai jóváhagyást még nem kapták meg, kérésüket nem is utasították el. Bizonyos korrigálásokat kértek tőlük, amelyeket hamarosan elvégeznek. Tehát Kolozsváron is megmozdult az egyetem ügye, s Tonkék azt remélik: az elkövetkező időszakban ebben a városban is engedélyt kapnak újabb szakokra.

Az eltelt két hónapban a román sajtóban többször támadták az egyetemet: az ott lezajlott rendezvényeket román- és Európa-ellenesnek bélyegezték. Székelyföldi román szervezetek is kifogásolták például, hogy Csíkszeredában a Sapientián tartották a Székelyföld gazdasági fejlesztésével foglalkozó konferenciát, s hogy a Duna TV november 7-én ott mutatta be a Hagymakupolás honfoglalás című filmjét. A román sajtó szemében e rendezvények a Sapientiához kötődtek, de Teoctist pátriárkának, a Román Ortodox Egyház fejének a tiltakozását is kiváltották. A pátriárka elsősorban a filmben és annak bemutatóján Csíkszeredában elhangzottakat utasította vissza december 6-i kolozsvári nyilatkozatában.

Tonk Sándor ezt másképp látja:

– A román sajtó támadása egy általános kampány része volt, amibe mi is belesodródtunk. A bírált tudományos konferenciáról az egyetem vezetősége tudott, és annak idején a szervezőkkel megállapodott, hogy arra az egyetem épületében, az egyetem keretei között kerüljön sor. Amit rosszallottam, hogy néhány külföldről érkezett tanár ez alkalommal felvetette az autonómia kérdését, holott tudni való, s hogy ez milyen reakciókat vált ki a román politikusokból. A másik a filmbemutató volt. Meg kell mondanom őszintén, azt magam is rosszallottam. Nem amiatt, mert bemutatták, hanem az azt követő vitafórum miatt, amelyen sok olyasmi elhangzott, aminek nem kellett volna. A megbízott rektori minőségemben figyelmeztettem a két helyszín dékáni hivatalát, hogy a jövőben ilyesmiket ne szervezzenek. Nincs szükségünk erre, nekünk nem az a fontos most, hogy intézményeinkben rendezvényeket tartsunk. Ott az oktatás most a legfontosabb.

A rektor úgy látja: a diákok könnyen beilleszkedtek. Sőt régi tapasztalatát emlegeti, miszerint a diákokkal általában kevesebb a gond, mint a tanárokkal. Igyekezett azonban tudatosítani a diákságban, hogy mekkora ennek az első generációnak a felelőssége.

– Csíkszeredában nemrég találkoztam a diákönkormányzat képviselőivel. Kedves, tanulni akaró fiatalok. Remélem, hogy megértették, amit elmondtam nekik, milyen nagy a felelősségük. Ezen az első évfolyamon nagyon sok múlik. Főképp az, hogy a fiatal egyetemünk milyen hírnévre tesz szert. Mert ha egy év alatt elterjed, hogy itt komolytalanul folyik a munka, igénytelen az oktatás, akkor a jövőben nehéz dolgunk lesz. Ha viszont azt fogja mindenki tapasztalni, hogy itt igenis színvonalas, komoly az oktatás, akkor gyorsabban megerősödne a hírnevünk, az intézmény maga – mondja.

A tudományos kutatás terén folytatták a már korábban megkezdett munkát. Az alapítvány keretében működik a Tudományos Programok Intézete. Egyelőre nincsenek saját kutatóik. Eddig a romániai magyar tudomány támogatására írtak ki kutatói pályázatokat. Tonk professzor szerint ez azt jelenti, hogy nemcsak a saját intézetük alkalmazottainak a kutatásait támogatják anyagilag, hanem bármely magyar felsőfokú oktatásban részt vevő tanár vagy diák kutatási programját.

– Az idén rendkívül színvonalas pályázatok érkeztek. A tudományos életünk elitje – kis munkaközösségekkel, amelyekbe diákokat, fiatal kutatókat vonnak be – végzi a kutatásokat. Jó reményünk van arra, hogy az első eredményeket nemsokára könyv alakjában is le tudjuk tenni az asztalra. Ez a kötet az elmúlt esztendő ösztöndíjasainak a kutatásait tartalmazó tanulmányokból áll össze – közli nem kevés büszkeséggel.

Majd szerényen teszi hozzá, mekkora örömet jelentett számukra, hogy az egyetem megfigyelői, illetve tanácskozási joggal meghívást kapott a Magyar Rektori Konferencia munkálataira. Ez az intézmény számára rendkívül fontos, hiszen ezzel a gesztussal a magyar egyetemi és akadémiai közösség mintegy befogadta a Sapientiát, s partnernek tekinti.

Jövőbeli terveik közé sorolja a rektor újabb szakok beindítását Kolozsváron. Zenetudományra, zenepedagógiára gondoltak, mert ezt nagyon igénylik, s hiányszakoknak számítanak. Egy médiaszakhoz most készítik az akkreditációs papírokat. Ezeknek még meg kell teremteni a feltételeket Kolozsváron.

Az elmúlt időszakban vádak is érték a Sapientiát. Ezek főképp a magyar költségvetéstől kapott pénzek túlságosan könnyű elköltéséhez kapcsolódtak. Hírek kerengnek a pénzszórásra emlékeztető költekezésről, és a helyi bérekhez képest meglehetősen magas fizetésekről és tiszteletdíjakról is. Könyvvizsgálók is állapítottak meg hasonló rendellenességeket, a közbeszerzési előírások be nem tartását. Nehéz azonban megmondani: mely hibák történtek szándékosan, s melyek a kezdetekkel együtt járó tudatlanságból.

Hátránynak tűnik az is, hogy az erdélyi magyar egyetemi oktatók egy része a Sapientiát még mindig nem hajlandó versenyképes felsőfokú oktatási intézménynek tekinteni. Tonk Sándor és csapata azonban mindezekre újabb tervek valóra váltásával válaszol.

Kolozsvár, 2002. január