Hogyan magyarázzuk meg a gyermekeknek?

Hogyan magyarázzuk meg gyermekeinknek mindazt, ami a világban végbemegy anélkül, hogy teljesen megzavarodnának? Két amerikai lelkész néhány napja német fordításban is megjelent könyve igyekszik ebben segítségére lenni a szülőknek.

Marc Gellman rabbi és Thomas Hartman katolikus pap közösen írt könyvében mindenekelőtt az ifjú olvasók értelmére apellál. „A repülőgép-szerencsétlenségek azért első oldalas hírek, mert ezek követelik a legtöbb halálos áldozatot” – írják a szerzők, és nyomban hozzáfűzik: „El kell azonban csodálkozni azon, hogy milyen nagy számban közlekednek repülőgépek anélkül, hogy lezuhannának, s milyen sok ember jut el napjában problémamentesen egyik helyről a másikra”.

Azt a könyv két szerzője is tudja, hogy nem mindig található racionális magyarázat a szerencsétlenségek számának elszaporodására a hírekben. Ezért idézik az amerikai hírközlésben elterjedt mondást: „Ha folyik a vér, a vezércikknek az sokat ér”. És nem lennének lelkészek, ha nem vonnák le belőle a következtetést: „Lelkünk mélyén van valami, ami úgy vonzódik a borzalmakhoz, mint legyek a szemétdombhoz”.

Az előkelőségek és magánéletük iránti érdeklődés fokozódására is találnak pszichológiai indítékot. Sok ember akad, aki szívesen hall a gazdagok és híresek nehézségeiről, „mivel ez normális emberekben olyan érzést kelt, hogy az ő életük szebb, még ha nem is gazdagok”.

Az emberi természet tökéletlensége kijózanító felismerésre késztette a könyv szerzőit: „A rossz hírekben az a jó, hogy arra késztetnek bennünket, figyeljünk a világ csődbe jutott tájaira”. Könyvükben megkísérlik ezt a megállapítást számos, az éhségre, drogfüggőségre vagy környezetszennyezésre utaló példával érzékeltetni.

A könyv német fordításához írt előszavában Ulrich Wickert, az ARD televíziós adó hírfelvezetője szerint Gallman és Hartman – még ha egyes olvasókat zavarja is amerikai pátoszuk – „érthető módon ismertetik meg a gyermekekkel a rossz híreket”. Wickert a könyv fiatal olvasóinak azt üzeni, hogy „aki... nem néz híradókat, az – már elnézést az erős kifejezésért – ostoba marad”.